Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése: Erdélyi Tudományos Füzetek 149. Kolozsvár, 1943, 3-15

VIII Enyedi tanárai közül HEREPEI ADÁM ÓS HEGEDŰS SÁMUEL voltak különös befolyással fejlődésére. Mindkét ember tipikus alakja a régi református kollégiumi tanárnak. „HEREPEI ÁDÁM egyik levele azon trifoliumnak, mely Erdély tudományos tavaszában az egyházi szónoklat virágzását megnyitja" — írja jellemzően P. SZATHMÁRY KÁROLY (?'. m. 213). Herepei lelkesen beszélt a világtörténet és a magyar történet tárgyairól, nagy hatássa! volt a diákságra, és a mi szempontunkból különösen fontos, hogy nagyon érdekelte a magyarság őstörténetének kérdése. Még fontosabb Csorna fejlődésében az enyedi tanárok közül HEGEDŰS SÁMUEL hatása. Hegedűs Sámuel nemcsak helyi nagyság volt, tagja volt az akadémiának. Ö is kiváló szónok. Földrajzi, matematikai és költői műveket írt. — Míg Her<meinek Csornára való hatásáról csak általában beszélhetünk, addig Hegedűs hatása kézzelfogható, sőt Csorna fejlődésének, illetőleg tudományos tevékenységének bizonyos részleteit közvetlenül megmagyarázza. Hegedűs azt mondja, hogy Csorna indulása előtt tőle írásbeli utasítást kért útirányára vonatkozólag és együtt beszélték meg, hogy Odesszán, Moszkván és Jrkuckon keresztül megy Kína északi része felé, de előbb Konstantinápolyt keresi fel, hogy az ott található arabírásos emlékeket tanulmányozza. De különösen fontos, hogy ma már HEGEDŰS SÁMUEL magyar őstörténeti felfogásával is tisztában vagyunk. MUSNAI LÁSZLÓ ugyanis az enyedi kollégium levéltárában megtalálta és kiadta Hegedűs Sámuelnek a magyarság őstörténetéről írt vázlatát. Ezt a vázlatot Hegedűs Sámuel 1815-ben írta, azután, hogy Csorna elutazott Göttingába, de erről ő Csornával beszélgetett, a magyarság őstörténetéről előadásokat is tartott, úgyhogy ez az elmélet Csorna előtt kétségtelenül ismeretes volt. Hegedűs Sámuel szerint a magyarok azonosak a hunokkal, tehát a kínai feljegyzésekkel kezdődő hun-történet tulajdonképpen magyar történet. A magyarok, mondja Hegedűs Sámuel, Kínától nyugatra, a mai Mongolországban laktak, két tanyás vezetése alatt, A magyarok, illetőleg hunok hun neve a magyar hon szóból származik, s ez a név állandó letelepedésükre vonatkozik. Ellenük építették a kínaiak a nagy falat. Hatalmuk tetőfokán Ogus azaz „okos" nevű főtanyásuk, Kínát adófizetésre kényszerítette ... Ez a nep Krisztus előtt 100 körül két részre szakadt; a déli ág az északiakat a kínaiak segítségével elűzte, s ezek azután Európába vándoroltak. Ezek lettek az Áttila hunjai, kiknek egy része a Káspi-tó mellett vonta meg magát. Ezektől származtak az avarok és a magyarok. Negyvennyolc falujok — mondja Hegedűs Sámuel ma is nagyobbára magyar névvel neveztetik, mint Kalotahely, Kurtahely stb. Á Kaukázus egyik csúcsát Kicsihogynck hívják, sőt a Kaukázus név is a Kakasból származik, mi magasat jelent, így neveztetvén Csík még az alánok és jászok idejében is. A magyarok a Káspi tó mellől, a Volga torkolatától jöttek az avarokkal ós Attila hunjainak maradékaival együtt. Ma is fennáll 257