Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése: Erdélyi Tudományos Füzetek 149. Kolozsvár, 1943, 3-15

VIII ;ı C

'soına göttingai diákkorára vonatkozó adatokat. Ezeket az adatokat egy göttingai geográfus professzor, MORTENSEN felesége állította össze Cholnoky Jenő számára. Csoma fejlődésében négy tényezőt kell megkülönböztetnünk. Az első az a székely környezet, amelyben született és gyermekkorát töltötte. A második Nagyenyed. melynek kollégiuma legnagyobb hatással volt reá. ö maga azt mondja, hogy Göttinga volt döntő hatással tanulmányai irányára, de kétségtelen, hogy tudományos munkásságának minden nagy indítékát Enyedről vitte macával. A harmadik fontos tényező Göttinga, a negyedik India. Munkáját az utóbbi helyen végzi, de tulajdonképpen ez a hely a legkevésbbé fontos tudományos fejlődésében.. Egyéniségének számos vonását világosan szülőhelyéről hozta magával. Említsünk néhány közismert vonást a székelyekről, s előttünk vannak Csoma jellemének fővonásai. A székely meglehetősen mostoha természeti körülmények között, kemény munkával szerzi meg az élete fenntartásához szükséges eszközöket, s ha ezeket otthon nem találja meg, elvándorol munkaalkalmat keresni, esetleg földje, ipara termékeivel kereskedik. Ezek a körülmények nagyfokú igénytelenséget fejlesztettek ki benne, e mellett az élettel való küzdelemben eszességet, zárkózott és furfangos gondolkozást. Lényeges Csoma tudományos elindulásában a székelyek hun-hagyománya is. Gyermekkoráról voltaképpen semmit sem tudunk. Egyik rokonától származik az az értesítés, hogy már gyermekkorában szeretett kóborolni. „Mint gyermekek nem versenyezhettünk vele a gyaloglásban", mondja rokona. „Ha egy domb tetejére feljutott, nem érte be ezzel, mert kíváncsi volt megtudni, mi van a második domb háta mögött s amazon túl is. S így néha beláthatatlan távolságokig elbarangolt.

4 Enyedre 1799-ben, tizenöt éves korában, tehát tulajdonképpen inár mint felnőtt fiú került. Falusi tanítója biztatására, kétségtelenül csak bizonyos elemi ismeretek birtokában lett a kollégium diákja; itt maradt azután tizenhét esztendeig, harminckét éves koráig. A mi számunkra sajátságos az enyedi tanulmányi időnek, mely különben részben tanítással is telt, ilyen elnyúlása, de a kor tanulmányi viszonyait tekintve, ez egészen természetes és még jobban meg fogjuk érteni, ha Csoma fejlődésének más tényezőivel is tisztában leszünk. A régi, híres, gazdag alapítványokkal ellátott enyedi főiskolán ebben az időben is élénk szellemi élet volt; a diákság, mint az erdélyi református kollégiumokban általában, egyszerű körülmények között, sajátságos diák-életet élt. A kollégium akkoriban alacsony, összetákolt, egészségtelen épület volt, amelyben a diákok a tudományért és a létfenntartásért folyó küzdelmet patriarkális viszonyok között folytatták. A régi időben honi árulták a kollégium borat. A fiúk gyakran résztvettek a kollégium gazdasági munkajában is. Főzés a kollégiumban nem volt, főtt ételt kívülről hozattak be, már akinek erre pénze volt és amikor pénze volt. Az élelem főrészét a cipó alkotta, amelyet ' IH'KA; ;. ni. fi. 255