Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

'•I kozásainak tisztázása. Elsők voltak e téren Gévnv Antal udvari levéltárnok s Repiczky dános. Repiczky János jeles képzettségű orientalistánk. Akadémiánk levelező tagja s 1848-tól 1851-ig alkönyvtárnoka volt. Ö indította meg a Magyarország történetére vonatkozó török források rendszeres gyűjtését és fordítását, az Akadémia megbízásából. A korán (1855) meghalt Repiczky munkáját Szilády Áron folytatta, ki 1861-ben lett Akadémiánk tagja és pedig a keleti filológiában kifejtett munkássága alapján. Szilády ugyanis fiatal korában arab, perzsa és török irodalommal foglalkozott : járt Konstantinápolyban és Göttingában. Szilády orientálisztikai munkásságának maradandó eredménye a Török-magyar-kori Történelmi Emlékek első két kötete, melyben Nagykőrös, Dömsöd, Szeged, Halas levéltáraiból a hódoltsági korra vonatkozó török oklevelek magyar fordítását adja (1863). Később a defterekről adott ki Akadémiánknál egy tanulmányt (1872). A magyarországi török kincstári defterek két kötetét, melyek számos gazdaság- és hadtörténeti s egyéb adatot tartalmaznak, Akadémiánk adta ki, Velics Antal fordításában, Kammerer Ernő bevezetésével (1886, 1890). Sokat foglalkozott a hódoltsági kör török forrásaival Thúry József is. Akadémiánk megbízásából két kötetet adott ki magyar fordításban a török történetírók magyar vonatkozású részeiből (1893, 1896) s több idevonatkozó fejtegető cikket is közölt. Thúrynak ozirányú munkásságát Karácson Imre folytatta, ki lefordította Evlia Cselebi török világutazó útleírásának (1660—1664) Magyarországra vonatkozó részét s lefordított a Török Történelirokiról egy III. kötetet (1916). A Török Történetírók III. kötetéhez Szekfű Gyula írt bevezetést a török történetírók forrásértékéről, mely — bár nem orientalistának a munkája — az Akadémia e téren kifejtett tevékenységének legértékesebb terméke, Thűry és Karácson munkásságának koronája. Szekfű e bevezetésben élesen megvilágítja, hogv hogyan kell kritikailag értékelni a török írók adatait, s cikkéből meríthetjük azokat a szem]K>ntokat, melyek kell hogy vezessenek bennünket egyrészt 206