Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Tudománytörténet - Akadémiánk és a keleti filológia: Budapesti Szemle CCXI (1928), 80-95

N6 kásságának irányításában, de a keleti forrásokat közvetlenül és önállóan nem használja s érdeme az Akadémia keleti filológiai munkásságában inkább a kezdeményezőé és irányítóé, mint a munkásé. Mélyebben benn volt a keleti források anyagában s mind ezen a téren, mind a keleti vonatkozású fejtegető irodalomban maradandó alkotásokat hagyott, maga után Hunfalvy nagv követője, Budenz. Az Új Magyar Múzeumban 1860-ban egy kolozsvári török kéziratból, a Negyven Vezir könyvéből fordít néhány mesét: az Akadémiai Értesítő 1860—61-iki folyamában a Târikh-i Üngürûs, azaz Magyarország története c. török kéziratot ismerteti: 1862-ben Vámbéryvel együtt kiadja az Akadémiánál az Abuska c. csagatájtörök szógyűjteményt s az Akadémiai Értesítő 1861—62. folyamában jelenik meg Török-magyar nyelvhasonlítás és hasonlító magyar altaji hangtanról c. cikke, melyet fentebb említettem. Budenz keleti filológiai cikkei, melyek mind az Akadémia kiadásában jelentek meg, ma is értékesek. Felemlíthetjük még csuvas tanulmányait a Nyelvtudományi Közlemények I. és II. kötetében, a török hangutánzó igékről irt cikkét ugyanott a II. kötetben, csuvas-török hangmegfelelésekről írt tanulmányát a III. kötetben, a khívai tatár nyelvről szóló közleményét a IV. kötetben, Szulejman naplója 1529-ilci bécsi hadjáratáról írt cikkét a Magyar Történelmi Tár XIII. kötetében, végül Jelentését Vámbéry török-magyar szóegyezéseiről a Nyelvtudományi Közlemények X. kötetében, mely a magyar-török nyelvviszony kérdését végkép tisztázta s alapvető fontosságúvá lett a törökség egy nevezetes ágának, a bolgárságnak későbbi kutatásában. Ebben a cikkben t. i. azt állapítja meg Budenz, hogy a magyar nyelv török elemeinek túlnyomó része egy csuvasféle, azaz, amint a későbbi kutatások megállapították, egy bolgár-török nyelvjárásból való. E cikk 1871-ben jelent meg s Budenz még ezután is számos becses adalékkal szaporította a törökségről való ismereteinket, de úgy látszik, hogv egyrészt az a dilettáns szempontoktól és dilettáns készültséggel vezetett harc. melyet ellene a török-magyar nyelvrokonság elméletének védői indítottak, másrészt a finnugor nvel201