Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

a török irodalom egy gyakori jelenségére gondol: szokás itt más költők verseihez — bizonyos szabályok szerint — újakat fűzni. DL itt aligha erről van szó; — a Balassa-strófa egyszerűen megkövetelt még egy sort. A 3. és 9. vers négy-négysoros, Balassa ezeket is három sorban fordítja. Hasonló toldások a többi versszakokban is vannak, így a 7.-ben és 8.-ban. Filológiai problémákat e vers nem ad. A török szöveg s.'ohbedt? alakja esetleg eredeti Sğohbetde írásra megy vissza, tehát pontos átírása volna az arab írásos szöveg şohbatda formában transliterálható alakjának, melynek kiejtése sohbatta. Az olmajtien alakból másolás közben kimaradt egy z; eredetileg ez volt írva: olmazjtien = olmaz ik'an. A török k' hangnak ti-vel való írását a 3. darabban is látni fogjuk, a tiemanj — k'amuni szóban. (Vö. Gombocz: MNy. V. 277.) Dézsi kiadásában (703) a második sor így van fordítva: „Aki szépen nem tud társalogni, az egy batkát sem ér". Ezt az értelmezést sem a török eredeti, sem Balassa fordítása nem támogatja. 2. „Banga gida dyonler deuletlj hanom yök midur IokTje ben adem degylmiom? Ia chsanom yök midur Inter cum ornatu. Ti kik fjegeniseget én fjememre vettek én hi fjem ajt Tugiatok? Hcgi a vidam f^emû s-vekonj f^emuldökö kegies rabia né vagiok? s-Hogi Ember lem uagiok s-lelkemis egi fjal s-inch talam ajt alitjatok?" A török vers rekonstrukciója: Bava gadá deanlar, dawlatli hanom joq-mi-dur? Joqsa ban adam dâgil-mi-om? Já dzanom joq-mi-dur? '[Ti] engem koldusnak mondók, nincs-e [nekem] előkelő hölgyem? — Vagy talán én nem vagyok; ember? — vagy lelkem nincs?' A versmérték — úgy látom — remei: Itt elsősorban van valami megjegyezni való Balassa fordításának értelmezéséhez. A kódex e versben feleslegesen alkalmaz kérdőjeleket. Az első sornál: „Tikik f^egeniseget én fememre vettek én hi!;em a;t Tugiatok?" világosan nem kell a kérdőjel. De nem kell a következő sor végére sem, ahol a kódexet követve, Dézsi meghagyja a kérdőjelet. (Szilády nem.) Nem tudom, hogy értelmezi ő a verset, de világos, hogy ennek helyest értelme csak a kérdőjel nélkül képzelhető. A török eredetiben kérdőmondat van ugyan, de éppen ennek az értelme magyarázza meg Balassa fordítását s e magyarázat alapján a kérdőjelet a második sor végéről törölnünk kell. Megmaradhatna a kérdőjel abban az esetben, ha az „én hiszem" nem volna a szövegben. Világos ugyanis, hogy az „én hiszem"-töl a „nem vagyok"-ig egy mondattal van dolgunk s e mondatnak az 12 87