Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - Balassa Bálint és a török költészet: Magyar századok. Irodalmi műveltségűnk történetéhez (Budapest, 1948), 80-100.

dalom két legnagyobb művésze. De mellettük számtalan török költő él e korban, részint jelentősek, részint feledésbe merült kisebbek nagy tábora. Jellemző a török műköltészetre, hogy képviselői lenézik, gúnyolják a népi irodalmat és a lantos költészetet. Ez az az irodalom, a műköltészet, melyhez Balassa mint költő hozzákapcsolódott, de hogy név szerint kiket ismert a régi török költők közül, kiknek a verseit fordította vagy utánozta, azt egyelőre nem tudjuk. A kérdés érdekes, de nem lényeges: egy közkézen forgó, számtalan változatban élő közös anyaggal és kifejezési készlettel dolgozó költészetről van itt szó. Tudott-e Balassa törökül? Valamennyire feltétlenül tudott, de a feljegyzések — mint látni fogjuk — tulajdonképpen arról tanúskodnak, hogy vagy kitűnően ismerte a török nyelvet,

5 vagy ritka filológiai érzékkel magyaráztatta meg magának valamely törökül jól tudó diákkal a feljegyzett és lefordított török verseket. Mert ezek a török versek — kevésszámú, természetesen előforduló hibás helyektől eltekintve — nemcsak tökéletesek, hanem oly alapossággal vannak feljegyezve, hogy a régi oszmán-török nyelv legbecsesebb nyelvemlékei közé tartoznak.

6 Az is természetes, hogy fordításai ittott problémát adnak, hiszen maga mondja, hogy nem szórói-szóra fordít, hanem az eredetit „hertelen jobbítja", „cum ornatu", kicsinosítva fordítja. Látni fogjuk, hogy valóban jobbítja. De most menjünk bele a részletek vizsgálatába.

7 I. Az eredeti kézirat XXVIII. versének felirata a következő: „Húszon njolcjadik Egj tőrök Enek Be s^egrane gjderűken a' notajais a;". A vers kezdete: „Minap mulatnj mentében". Már Szilády rájött, hogy a „Be s^egrane gjderűken" török feljegyzés, olvasata bán sajrána gidar-ikân s jelentése 'én mulatni menvén'. A sajrána git- kifejezés híven van fordítva, vö. Redh. (Redhouse: a régi török nyelv nagy török-angol szótárának szerzője): sajrána iiq-'to go out and walk or ride for recreation'. A 'mentemben' is pontos megfelelője a török gidar-ikan-nek (tkp. 'menő lévén'). Hogy a Be alakon a tilde elmaradt, az közönséges íráshiba. Nehezebben magyarázható a sajrána alak g-vel való írása. Lehet egyszerű későbbi íráshiba, de lehet az is, hogy az eredeti feljegyzésbe tudákosan vagy tévedésből csúszott be a j helyére a g, mivel a feljegyző esetleg ismert a törökben öjrán- oo ögran-féle alakpárakat s ezek mintájára írta be az arab sájrán szóba a g-t, melyben g sohasem volt. Ez esetben ez a furcsa g a feljegyzőnek a török nyelvben való jártasságáról tanúskodnék. A gjderűken ü-je a szabályos i helyén alighanem íráshiba. Hasonló módon kezdődik egy török dal három versszaka Kunos Oszmán-török Népköltési Gyűjteményében (II, 319): Monastire gidenken 'Monasztirbe arrünt mentem'. Úgy látszik, egy régi török dal8 87