Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)

Oszmán-török nyelvtörténet - A magyarországi oszmán-török nyelv. Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból: Nyelvtudományi Közlemények LXIX (1967), 57-109.

ságnál is. A janicsárok, akik a megszálló csapatok többségét alkották, elsősorban törökül beszéltek. A mohamedán lakosság többsége a boszniai mohamedánok török nyelvét beszélte, akik szláv anyanyelvük mellett töbliékevésbé törökül is tudtak.

5 Erre tanítanak bennünket a történeti maradványok. Ezeket a történeti tételeket megerősítik a magyar nyelv oszmán-török jövevényszavainak tanulságai, amelyek rendkívüli mértékű délszláv közvetítésről tanúskodnak.* Ezek a tételek most új támaszt kapnak: a XVII. század közejíéről ránk maradt a magyarországi oszmán-török nyelv Budától délre eső területének részletes leírása három egymástól független szerzőtől, és ezek világosan tanúskodnak arról, hogy a legfontosabb magyarországi oszmán-török nyelvjárás a délszlávok török nyelvjárásához tartozott. Az Illésházy-kézirat A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára őriz egy kéziratot a következő jelzettel, névvel és címmel: 13 Oct. Lat. Illésházy Nieolai: Dictionarium turcioo-lutinum. Viennue 1668, pag. 180 in 8° transverso. Mt. Lat. (Com. S to ph. Illésházy) A szerzőként szereplő Illésházy Miklósról SZINNYEI JózsEFnek Magyar írók élete és munkái c. művében (V. 65—66) a következőket olvassuk: IlléshAzy Miklós (illésházi gróf), kancellár, báró I. Ferenc (ki Párkánynál elesett) és ákosházi Sárkány Erzsébet fia, szül. 1663-ban: nagybátyja I. György, kinek fia nem volt, vette magához és Bécsben a császárnak mint örökösét mutatta be s kieszközölte 1678-ban a grófságot ágazatának. Mig nagybátyja a Tököly pártjára állott. A a császár híve maradt; megnyitotta Trencsén-vár kapuit a császáriak előtt és Bécsbe ment. ahol I. Lipót király Liptó- és Trenosénmegyék főispánjává nevezte ki s az összes Illvésházy birtokok örökösévé tette. 1687-ben a határvizsgáló országos küldöttség tagja lett. 1715-től kancellár volt. Meghalt 1723-ban. — Kézirati munkái: Dictionarium turcicolatinum 1668. 8 r. 180 lap; Responsum 1708 és Diaria manuscripta sive puhlicac et aliae cancell^riae R. Hungáriáé axpeditiones, két kötet (a m. n. mözeumi kézirattárl>an) stb. Lényegében latin nyelvű, pergamenbe kötött, hosszában irt kézirat ez a munka. A lapok mérete 15,7x9 cm. 90 lapot tartalmaz, mindegyik lapnak a rectója folytatólagosan meg van számozva. Több helyütt is kivágtak belőle lapokat, ez a csonkítás azonban (mely a számozás előtt történt) az 52. és 71. lap között van, így a török vonatkozású részeket megkímélte. A kötés fedőlapjának hátára egy fametszéses Illésházy-exlibris van ráragasztva ezzel a felirattal: Illésházianae Bibliothecae Dubniozensis. Az első lap rectóján latin nyelvű mondatok, szavak és tollpróbák láthatók; versója üres. A második • L. FEKETE, Budapest a törökkorban Budapest 1944, 145—169. — VVAI.THKR BJÖRKMAN, Ofen zur Türkenzeit. Hamburg 1920. (— Ilantburgischc L'uiv. — Abb. aus d. Geb. der Auslandskunde, Bd. 3, Rcihe B., Bd. 2.) — Magyarország története (szerk. M

OLNAR ERIK) I. (1964), 180-184. • Ezeknek meglehetősen nagy irodalma van, de senki sem (rt róluk összefoglaló tanulmányt. Ilyenen már hosszabb idó óta N. Kakuk Zsuzsa dolgozik. 106