Németh Gyula: Törökök és magyarok. 2. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 5.)
Oszmán-török nyelvtörténet - Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához: MTA I. Oszt. Közi. X (1956), 1-60
.Y» azaz hogy Nyugat-Ruméba török telepítéseiben északkelet-anatóliai torok népelemek jelentős szerejtet játszottak. Részint régebbi gondolataim, részint egy beszélgetés alapján, melyet FEKETE LAJOS barátommal folytattam, úgy látom, hogy Rumélia török tele pítéseinek s az itteni török nyelvjárások kialakulása kérdésének tárgyalásánál a következő tényeket kell szem előtt tartanunk. Az oszmánok a ruméliai területet csak olyan anatóliai területek török lakosságával telepíthették be, amelyek birtokukban voltak. Az első török telepítés Ruméliában még a XIV. században, Gallipoü—Drinápoly vidékén történt s ezek az első települők északnyugat-anatóliai törökök voltak. Rumélia török középpontja hosszú ideig Drinápoly volt, azután Sztambul. A drinápolyi udvar nyelve — mely bizonyára a brusszai udvar nyelvének a folytatása — természetesen azonos volt a sztambuli udvar nyelvével, és ez a nyelv lett az oszmán-török köznyelv és irodalmi nyelv alapja. Az ilyenformán kialakult oszmán-török köznyelv egy ornatum genus dicendi, melynek az uralkodó rétegben ősi hagyománya van. Kz az oszmánli nyelvjárás hangtanilag közel áll az orkboni feliratok nyelvéhez és más ó oguz irodalmi nyelvekhez. Az oszmán-török köznyelv egyik jellemző sajátságának a magánhangzóilleszkedés érvényesítésérc s ezzel együtt a szabályos türk magánhangzórendszer megőrzésére való törekvést, másiknak a magasabb kultúrát képviselő arab és perzsa elemek tudatos kultuszát látom. Kz a nyelv a szeldzsuk kor óta változásokon ment keresztül s fejlődésének legviharosabb korszaka éppen napjainkban folyik le. Története, mely a régebbi kutatás számára nem volt megfogható probléma, pár évtized óta egyre világosabban bontakozik ki szemünk előtt. Az uralkodó réteg választékos nyelvjárása különös hatással érvényesült Bru8sza vidékén és a délkelet ruméliai területen, északon a Balkán hegységig, nyugaton a Szófiától keletre eső vidékekig. Ez a terület volt az oszmán-török nyelvi kultúra középpontja. Némi kapcsolata volt ennek a területnek északkeleti Bulgária török nyelvjárás-területével is, de itt már a települési és nyelvjárási viszonyok bonyolultabbak, s úgy látszik, így volt a dolog délnyugati Bulgáriában is. Többé-kevésbé kívül estek azután a választékos nyelv hatásterületén a nyugat-ruméliai és különösen a kisázsiai nyelvjárások. Ebben az értelemben módosítandó, amit KÚNOÖ az Ung. Revue VII. kötetében (1887, 433. 1.) mond erről a kérdésről : „Die rumelische Sprache ist die »intscbe dil«, d. h. die feine Sprache, die Spraohe der Oamanen, und avatolisch ist die »kaba dil«, die grobeSprache, deren sich die Türken, die Bauern Anatolians bedienen." A brussza—drinápoly— sztambuli választékos nyelvjárás, esetleg el térésekkel, lehetett a nyelve a többi fejedelmi udvaroknak. Hasonló állapottal kell számolni Kómában is, melynek HzeldzHiik nyelve különösen fontos és érdekes probléma. Ennyit a kelet ruméliai török telepítésről és annak nyelvi jelentőségéről. 95
