Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

305 vocant, ac retinent iidem etiamnum linguam suam avitam et peculiarem, Hungaricae dissimillimam."

1 Ugyanebből az időből egy másik hasonló tudósításunk is van a jászok nyelvéről, mégpedig Oláh Miklós esztergomi érsektől: „Totius huius Hungáriáé regnum continet in se nostro hoc tempore diversas nationes, Hungaros, Alemano8, Bohemos, Sclavos, Croacos, Saxones, Siculos [a székelyek azonban magyarul beszéltek], Valachos, Rascianos, Cumanos, Jaziges, Ruthenos et iam postremo Turcas, quae omnes differenti inter se utuntur lingua."

1 A török hódoltság alatt, amikor hatalmas etnikai változások mentek végbe, a jászok elvesztették eredeti nyelvüket. GOMBOCZ alaptalanul vonja kétségbe Werner szavahihetőségét és alaptalanul állítja, hogy a jászok már korábban elvesztették nyelvüket (Streitberg-Emlék 107). GOMBOCZ azt hangsúlyozza, hogy a magyarban egyetlen jász jövevényszó sincs. Viszont semmi okunk sincs kételkedni abban, amit Otrokocsi Fóris Ferenc „Origines Hungaricae" címő, 1692-ből származó munkájában állít (I, 18), hogy ti. a jászok magyarul beszélnek. A XIX. század első felében, amikor a nyelvészeti kutatások Magyarországon is megindultak, már nem volt többé semmi anyag a jász nyelv megismeréséhez. Ezért azt gondolták, hogy a jászok — mint „törzs-testvéreik", a kunok — mindig magyarul beszéltek. A XIX. század második felében sokat Írtak a jászok és kunok eredeti nyelvéről. Történetírójuk, GYÁRFÁS szerint mindkét nép magyar eredetű, s a jászok és kunok mindig magyarul beszéltek. Ilyen alapon adott ki GYÁRFÁS két nagy értekezést a Magyar Tudományos Akadémiánál (1882). Mások támadták nézeteit. Nem tartozik ide, hogy bemutassam e küzdelem részleteit,* amely sok véleményt hozott napvilágra, de alapjában véve következmények nélkül maradt. A jász szót — annak a felfogásnak megfelelően, hogy a jászság a magyarságnak egy ága — a XVHI. százéul végén a magyar ij 'Bogén' szóból származtatták. FODOR szerint (i. m. 112 — 13. 1.) KAPRINAY ISTVÁN (Hungaria Diplomatica, 1771) a jász szót, latinul Jazyx, Jassones, a magyar ijas 'sagittarius' szóval hozza összefüggésbe. DUGONICS ANDRÁS a jász szót a magyar íjász 'Bogenschütze' szóból vezeti le (lásd SIMÁI ÖDÖN : MNy I, 465). Ezt az etimológiát — amely hosszú ideig külföldön is el volt terjedve — mind hangtani, mind jelentéstani okok miatt el kell vetnünk. V. J. LAMANSZKD pétervári professzor állitotta fel először a magyarországi jászok eredetének helyes elméletét, s ezzel összefüggésben a jász szó helyes etimológiáját, 1899-ben. Ebben az évben előadást tartott Lamanszkij 'Scriptorea Re rum Hungaricarum (SCHWANIITNEB) 2°, I, 847. * Nicolaus Olahus, Hungaria—Athila. Ed. EFERJBSSY —JUHAHZ (Budapest, 1938): Hungaria, cap. XIX (13), 33. 1. 'Az irodalmat lásd FODOR említett munkájában a Ul. és következő lapokon. 186