Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

A VI. század második felében egy roppant nagy birodalom keletkezett Közép-Ázsiában, a türk birodalom, mely a Japán-tengertől a Fekete-tengerig terjedt. Ekkoriban a magyarok is beletartoztak a türk birodalomba. E birodalom kelet-európai része kazár név alatt különvált, a VII. század első felében önállóvá lett s ettől fogva a magyarok egész a IX. század elejéig kazár fennhatóság alatt élnek. Ez a két-három század a magyar őstörténet legfontosabb korszaka. A kazár birodalomban nagy volt a bolgártörök elemek száma s ezeknek a kulturális befolyása erősen érvényesült: virágzó ipar, kereskedelem, földmivelés keletkezett. A kazár fejedelem és udvara vallásos meggyőződésből áttért a zsidó vallásra, sokan a mohamedán vallást fogadták el, de keresztyének is nagy számmal voltak a kazár birodalomban. Ilyen kulturális légkörben éltek a magyarok a Kubán vidékén, bolgár-török népekkel együtt, az alánok, a mai oszétek szomszédságában. Nyolcszáz körül a magyarság önállóvá lesz. Elhagyja a Kazár-birodalmat, a Kubán mellékét s a Don és Dnyeper közti területre költözik, melyet egy magyar fejedelemről Levedinek neveztek el. (Görögösen: Levedia.) A magyarok harciasságát, melyet a Kazár-birodalom több száz éven át féken tartott, Levediben senki sem korlátozta. Mingyárt a Dunáig s pár évtized múlva már Németországban kalandoznak. 889-ben egy új, hatalmas ellenség támadja meg a magyarokat: a török fajú besenyők. Ezek 889-ig a Volga és Urál folyók vidékén laktak. Ekkoriban megtámadják és elkergetik őket az úzok és kazárok, mire a besenyők a magyarokra vetik magukat s kiűzik őket Levediböl. Ekkor költöznek a magyarok Etelközbe, a Szeret-folyótól a Dnyeperig elterülő vidékre, hol azonban csak pár évig maradnak s hamarosan levonulnak mai hazánkba, Pannóniába. Ez nemzetünk őstörténete dióhéjban. Az emiitett népekkel a magyarság nemcsak érintkezett, hanem velük erősen keveredett is. Igy tehát a honfoglaló magyarság kialakulására különösen három elem volt nagy befolyással. Az első finnugor elem, egy csendesebb, békésebb hajlamú, kedvező körülmények között fejlődésképes, de a rossz sorsba könnyen beletörődő, jó lelkű, jó kedvű és élénk képzeletű fajta. A második a bolgár-török elem, egy harchoz és munkához egyformán értő, de elsősorban kulturális haladásra termett török nép. A harmadik a türkszabir elem, mely az államszervezésben, az erők összefogásában kiváló, de tartós államot alkotni nem tud; harciasságban, vitézségben párját ritkítja, első sorban hadi kalandokból él, szereti a pompát s kerüli, sőt megveti a békés foglalkozásokat. E három tfpust, illetőleg ezek keveredését, világosan fel lehet ismerni a honfoglaló magyarságban. 69