Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás
26 A Marsigli-emlék másolója előre megrajzolt kis rovatokba írja be a szókat s az elválasztó pontokat — talán épp ezért — nem használja. Nem bizonyos azonban, hogy az eredetin nem voltak elválasztó pontok. A nagyon felületesen, hogy úgy mondjam, tervszerűtlenül másolt 681. lap első sorában két helyen is látunk kettőspontot. Ha ez szóelválasztó, akkor pontosan egyezik a köktörökkel. A csíkszentmiklósi emléken négy pont ( : ) a szóválasztó, a konstantinápolyi emléken egy, a sor közepén álló pont. A magyar írásnak, éppúgy mint a köktöröknek, jellemző sajátsága, hogy a magánhangzókat hol jelöli, hol nem. A köktörökben itt még némi (igen kevés) törvényszerűség látszik, a magyarban már nem. Itt is hangsúlyozni kell a MABSIGLI-emlék fontos voltát; ez az egyetlen, mely a magyar írásnak ezt a sajátságát tisztán mutatja. 1) A köktörök kettős mássalhangzórendszernek is csak emlékét (de kétségtelen emlékét) őrizte meg a magyar írás. A mi ábéczénknek ugyanis a k hangra két betűje van; az egyik a közönségesen használt Q, a másik az \ jel, mely mind a MABSioLi-ábéczében, mind a TBLEODI Rudimentájában ak jelzéssel van ellátva. Ez a betű a MABSiGLi-emlékben háromszor fordul elő, mind a háromszor lényegesen más formában; először az ábécze végén ( ak), másodszor a kézirat 675. lapján egy tévedés kiséretében a Jakab apostol nevében : X | | acacab (helyesen : X 1 1 j a^ b)> harmadszor a 683. lapon, ugyanabban a névben, ugyancsak kétségtelen tévedéssel kapcsolatban és kétségtelenül hibás alakban.*) Egyébként a MABsiou-emlék a k hangot minden esetben a Q jellel jelöli (Megjegyzendő, hogy több ak nem fordul elö benne.) Kétségtelen, hogy a másolat készítői ezzel a jellel nem voltak tisztában. Két dolgot azonban meg kell jegyeznünk: hogy az illető betű az ak jele és a szövegben szó közepén ordul elö. 2. hogy a szövegbeli hibás alakoktól teljesen eltekintve 8 emmi okunk sincs kételkedni abban, hogy az ábécze — a ») SEBESTYÉN, MRHE. 141. 1. ') V. ö. SEBESTYÉN, MRHE. 49. és 47. 1. 411
