Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A nagyszentmiklósi kincs feliratai és a székely rovásírás

359 Jönnek a »kopott alakok». Bírálatomban »komolyságot mímelve» azt állítottam, hogy egy VI. századbeli «ujgurhoz hasonló» nyelvemlékben az ujgur (1) ögü- »mondani», jayy »ellenség» szók nem fordulhatnak elö modern üj és jau alakokban, a hogv Mészáros találja óket. Ez igy igaz, a hogy megirtam. Ezzel szemben Mészáros példákat hoz fel arra, hogy a köktörökben és ujgurban egészen gyakoriak a »kopott alakok». Tudjuk azonban, hogy »kopott alakok» semmiféle nyelvben nincsenek, csak külömbözö alakok vannak. Ezek előállhatnak 1. hangváltozás, 2. továbbképzés következtében. A mi a hangállapotot illeti, a köktörök és ujgur sokkal eredetibb állapotokat tüntet fel, mint a mai dialektusok. Ebben senki, bizonyára Mészáros sem kételkedik. Mészáros mégis talál «kopott alakokat». De milyeneket! Az oszmánli ístb.) rur• 'ütni' igével szemben talál egy «kopott» köktörök ur- alakot. Azt azonban feleslegesnek tartja az Etbnograpbia olvasóinak (a kik tudvalevőleg nem turkologusok) megmondani, hogy az oszmánliban ma is u/'-nak írják a szót s kétségtelen, hogy a ti-je újabb, tebát nem a köktörök alak »kopott», hanem az oszmánli «bővült». Az oszmánli jgka- «mosııiı alakkal szembiállítja az ujgur ju- «mosni» alakot, megint elhallgatva, hogy az oszmánliban megvan a ju- 'mosni' ige és a jyka- egészen más képzés. (Az első példa illusztrálja a hangváltozás, a másik a képzés következtében megváltozott alakokat.) Nem lopom több példával a helyet, hiszen az egész «kopott alakok»-kal való operálás egy nagyon primitív elvi félreértésen alapszik. Hátra vannak még az apróságok. Hogy a Mészáros czikkében ott volt a források közt az OT »kelettnrkesztáni» jelentése, az előttem nem titok. Azt róttam meg, mért rövidíti németül. IMikor egy másik bírálatomban az AT = alttürkisch-re — sikerrel — figyelmeztettem, ott is ott volt a rövidítések jegyzékében az AT után: = ótörök.) Mellesleg megkérdeztem Mészárostól, miért javítja ki a Radloff a—» vokálistípusú szavait a—j-ra itehát csagatáj arik reote: arik). Ezen a kérdésen Mészáros nagyon megbotránkozik, okoseá tesz egy »világos, de annál elemibb magyarázattal» (a magyarázat valóban nagyon elemi) s ajánlja, hogy tanuljam meg az arab Írásjegyek helyes olvasását, attól talán kedvem kerekedik majd törökül tanulni Is. Az arab Írásjegyekkel igen régen megismerkedtem, az oszmánli megtanulásához sem kell már hozzáfognom. Nagyon jól tudom, hogy az oszmánliban az arab kaf betű melletti je betűt adott esetben ?-val kell olvasni, de nem látom be, hogy mért kellene ugyanezt tenni egy olyan dialektusban, melyet az OBzmánli nyelvterülettől kerek kétezer kilométerre beszélnek. Az egyik helyen azt mondják: szem, a másikon szöm, a harmadikon »zem ; Írni azonban csak szem et Írunk. Dehát ez módszertani kérdés s ezt Mészáros még gorombáskodásnak veheti, fenjünk tovább: »A Radloff-szótár a-i vokálistipnsú szavai Vámbéry Cagataische Spracbstudien-jéből vannak idézve. Vámbéry tudvalevőleg mindig csak nagyolt átírással Írja a csagatáj szókat s a török nyelvek vaskóvetkezeteaségü hangzóilleszkedésére seholsem ügyel.» Ezzel szemben: 1. Mészáros nem ismeri a középázsiai török nyjlvterület egy jó részét, a melyen az illeszkedés nemcsak hogy nem «vaskövetkezetességű», hanem igen szerény formákban van meg, v. ö. tarancsi aldı, aldılar, keletturkesztáni harsa, örganmak stb. 3. Vámbéry a NyK. 1. kötetében, 1863-ben közölt çsznıânli köztnondásgyűjteményében már inegkülömbözteti a két i-t., A Cag. Sprachst. öt évvel később jelent meg. 3. Vámbéry maga mondja a Cag. Sprachst. 13. lapján, hogy a hátulképzett i a keleti törökben nem külömbözik úgy az előlképzettől, mint az oszmánliban. 4. Ramstedt (a ki pedig igen jó fonétikus) egy csagatáj kija után ezt teszi zárójelben : a : kijá. Tehát kija-neí olvassa azt, a mit Mészáros (a ki mai tud erről a kérdésről többet, mint hogy hogyan kell olvasni a Itafot) kija-re javitott volna. (Keleti Szemle XV. a j-hangokról irott czikkben.) A miből az a tanúság, hogy az arik-ot nem szabad arik-ra kijavítani. Hogy mire kellene, azt nem tudom; azt hittem, Mészáros tudja, mért teszi, hogy olyan vigan kijavítja. 402