Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

232 (erga alakban és 'sátor; guba, gubaszövet, pokróc' jelentésben megvan elég sok keleteurópai nyelvben. Minden további nélkül feltették, hogy a „De Cerimoniia" idézett helyén ez a szó szerepel. Ez persze önkényes feltevés: a „magyar ftlrdó"-nek, a TÇsgytf-nak semmi köze sin OS az ismeretlen eredetű (erge, (erga 'pokróc, takaró; sátor' szóhoz. Erról a szóról egy más alkalommal szeretnék beszélni.' •Szabó Dénes munkatársam figyelmeztet Palla Ákosnak a „szkíta osergá"-ról szolé cikkére (Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 8—9, 1968: 318—32). Tartalmából: „Feltevésem szerint (is) a magyar fürdő és a szidta oserga azonos fogalom, nem más, mint nemezből, gyapjúból készült sátor, melyben tisztálkodhattak" (226). „A szkíta oserga ezek szerint szkíta sátor és semmi más. Minden egyéb magyarázat alap nélküli. Ezért a jövőben nem beszélhetünk bórmedenoés magyar fürdókádról... [ezt] törölni kall a magyar közegészségügy történetének első lapjairól" (231). Nem keU törölni, csak módosítani. 393