Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
230 próbál rágni' (TS. 3 QT., SDD—Ul.), 'kérődzik' (RADL.); gev 'kérődzés' (RADL.); giv, vulg. gev 'a kérődző felkérődzött tápláléka' (REDH.; a magyar kérő) || mong. irod. kebi-: ord. k'ewe- 'kérődzik'(MosT.) | khalkha yivey 'kérődzik' (RINŐ.) I burj. yibeye 'kérődzik' (CEREM.); yibedehen >KBaüKa' (az orosz )KBaiKa jelentése 'kérődzés' és 'kétszer megrágott eledel'; félreértések elkerülése végett nem fordítottam le); hebhen > 'levágott állat béltartalma' | kaim. kewya 'kérődzik, felböfög' (RAMST.) | monguor k'lyi 'kérődzik', Ic'lyi 'a kérődző gyomrában keletkező szőrgombóc' (DE SMEDT—MOST.) | mong. *kemi- 'rág', kemi 'csontvelő', kemeli (< kemi-l) 'rág' (RAMST.: JSFOU. XXVIII/3, 24) j jakut (a mongolból): kebii- 'rág, apránként elharapdál, megeszeget; . . . megrág' (P EK.) I kebin- 'kérődzik' ( P EK.). A török *keb- 'rág, kérődzik' és az indoeurópai *gieu- és *gieu- 'rág' rokonítása (MENGES, Glossar zu den volkskundlichen Texten aus Ost-Türkistan II, 748, vö. WALDE—POKORNY I, 642) nem teljesen meggyőző. Az őstörök *keb ~ *keC ~ *kem nomen-verbum hatalmas Bzóesaládot fejlesztett ki. Igei származékai (továbbképzett alakokkal): A passzívum képzőjével: ótörök kewil- 'gyengíttetik' (v. GABAIN) | karakh. kevil-, lcevel- 'legyengül' (Kaáy.). Műveltető alak: lcevtür- 'gyengíttet' (KáSj\); az -elegyakorító képzővel: oszm. gevele- 'valaki valamit forgat a szájában (de mivel nincs foga, nem tudja megrágni)' (AnDerl. I), „gevelemek" (ITS. IV, 338). Az -r, -re deverbalis igeképzővel: karakh. kemür- 'kiszop (csontot)', kemrüS- 'együtt kiszop' (KFIÖY.) | leb. kebir- 'rág' (RADL.) | alt., tel. kemer'rág, szétrág' (RADL.) | oszm. gevir- 'rág vagy majszol, mint a kérődzők a kérőt' (REDH.), gemir- 'rág, megrág' (RADL.) | alt., tel., leb., (X., csag., oszm. kemir'rág, megrág' (RADL.) | türkm. gemir- 'rág' (ALIEV—BORIEV) | kazak kémirTerágosál, lerág (egy csontot), rág, lerágicsál, körülrág' (KATAB.) | nog., karakalpak ( B ASK .), kirg. (JUD.) ke(t)mir- 'rág', nog. 'eszik' | hakasz ( B ASK.), kazáni (RADL.), bask. (DMITB.) kimar- 'rág' | tuva yemir- 'rág' (PAL'JÍB.) | karakh. kevre- ~ küvre- 'elgyengül' (KFTSJF., B. ATALAY: tömre-, lcefre-) \ azerb. küvre- 'meggyengül; porhanyóvá, korhadttá válik; széttörik' | oszm. gevre- 'száradttá, merevvé, töredezővé válik, mintha kiszikkadt vagy megfagyott volna' (REDH. 1588). Névszói származéka: karakh. kevrek 'lágy növények' (K&SY.— B ROCK.), leewrek 'törékeny, lágy — növény —' (B. ATALAY) | oszm. gevrek 'törékeny; mindaz, amit foggal kis darabokra szét lehet harapni, kétszersült' (RADL.) | kazak, küyrek 'nem tartós, törékeny' (MACHM.—MUSAB.) j tob. küirek 'gyenge, puha, törékeny' (RADL.) | hakasz kibrek 'törékeny' ( B ASK.) | tel. kürek 'merev, törékeny' (RADL.) | sór kebrek 'merev, törékfeny' (RADL.) tuva J(irelc 'nem tartós' (PAL'MB.) || mong. irod. kebereg 'törékeny, töredező', lceüreg 'ropogós' (RAMST., KalmWb.; DK SMEDT— M OST ., Diet. Monguor) | kaim. kewrao (szin. kürao) 'merev, törékeny, korhadt, gyenge' (RAMST.), bait köwrök (VLADIMIROOV, a lejjebb idézendő helyen), khalkha yewrik (VLADIMIRCOV) | khalkha yevyger 'laza, omlós; omlósság, lazaság' (RINŐ.) | burj. hebyi, hebyiger 'laza, lyukacsos, nem tartós' (CEREM.) | burj. yebreg 'törékeny; nem tartós, gyenge; laza; hirtelen lesoványodó (ember)' (CEREM.), yeberyen 'törékeny' (PODG.) | ordosz k'ervetek 'törékeny', lc'ürek 'ropogós' (DE SMEDT— MOST.) | monguor k'írio 'törékeny, töredező, ropogós' (DE SMEDT—MOST.) | jak. kebierey 'nem szilárd, nem tartós' (BÖHTL.; < mong.). —Vö. VLADIMIRCOV, SravnGr. 153—4 (igen sovány anyag alapján egy *köb- gyökérből indul ki). 379
