Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
129 mely orosz közvetítéssel került a jakutba. Alakja szerint a tilbás a kipcsak nyelvekre utal, de jöhetett az északkeleti török nyelvekből is, származhatik egy tilbec szóból, mely a jakutban az alapszónak érzett til hatására t'ilbâs alakot kapott (a jakut a jövevény.szókat szabályosan, de erősen átalakítja), de az a legvalószínűbb, hogy a tilbás orosz jövevényszó, ahogyan BÖHTLINUK nyelvtana 172. §-ában írja. .Jövevényszónak gondolja a tilbás-t JYRKANKALLIO is. a második szótag hosszú magánhangzója alapján (8. 1.). 4. Különös jelentősége van a besenyő tulmac ~ talmar szónak. Ez a szó a besenyőknél a legmagasabb méltóságok egyikét jelölte, a tolmács — talán valami külügyminiszter-féle — a törzsfejedelmek közé tartozott. GYÖRFFY GYÖRGY vagy tíz magyarországi Tídmács, Tolmács, Tolmács ~ Tolmács helynevet sorol fel a magyarországi besenyőkről szóló dolgozatában (KCsA, kieg. kötet, 442). Ezek vagv a tolmács címet viselő fejedelem birtokainak, vagy a Tolmács törzs töredékeinek emlékei. Ismeretesek a bizánci szolgálatban álló, az ugyanezen törzsből való ,,Tovlpát£oi" „TalparÇUov" nevű bizánci testőrök s a besenyő Talpát = Tolmac törzs. (A bizánci r í-nek, dz-nek olvasható; ezt — kétes példák mellett — egy-két biztos példa támogatja. 1. MORAVCSIK GY., Byzantinoturcica II, 44. 1. Á bizánci feljegyzések első szótagbeli a ~ ot> magánhangzóját pedig az idézett kipcsak alakok igazolják.) Hogy a szó besenyő alakjai hogy viszonylanak a szláv alakokhoz, azt nem tudom, de azt biztosra veszem, hogy a magyar tolmács nem szláv, hanem besenyő eredetű, ahogyan pl. BÁRCZÍ GÉZA is gondolja (SzófSz., s. v.). Alig-, hanem besenyő eredetű lesz a szláv szó is. JYRKANKALLIO a hun. avar vagy kazár eredetet sem tartja kizártnak (4. 1.). 5. Van a szónak egy különleges alakja is, éspedig az ujgurban és a Qutadgu Biligben. Ezt F. W. K. MÜLLER (Zwei Pfahlinschriften, 33) tlmti formában adja és megjegyzi, hogy ,,sehr unsicher". CAFEROÖLU ujgur szótárában t(i)l(i)mii alakot találunk. ARAT Qutadgu Bilig-kiadásában (33. 1., 162. sor) tilmaci-t, MALOV régi török szójegyzékében (IlaMflTHHKH apeBHeTiopKCKofl ríHCbMeHHOCTH, 430a) tilmaii-t. Emellett van az ujgurban és egy-két nem-ujgur emlékben kelemeci 'tolmács' szó is. Ezekről LIGETI LAJOS a NyK. XLIX. (1935) kötetében (260. 1.) az idetartozó adatok és összefüggések részletes megbeszélésével a következőket mondja: „Az ujgur kölümöci . . . ugyanolyan származék, mint a török tilmüci . . ., a két szóban nemcsak a képző, ill. képző-bokor (-ma-fi) azonos, hanem a tőszó jelentése is: kala, 'nyelv' ~ til 'ua.' ". RAMSTEDT 1952-ben megjelent „Einführung in die altaische Sprachivissenschaft II" (MSFOu. 104 : 2) c. művében, a 219. lapon pedig a következőket" olvassuk: „Valószínűleg a -ma melléknévképző van a török tilmaci, tilmac 'tolmács' szóban « til 'nyelv'); ujg. külámati. ktilmáf. 'tolmács', mongol kelemeci, kelemerci, kelemürii ua. « *kal, mongol kele 'nyelv', csuv. kala- 'beszélni')." Mongolistáink felfogásával JYRKANKALLIO nem ért egyet: szerinte — mint láttuk — a tilmac ~ tilmec valószínűleg idegen eredetű, s azon alakjai, melyek szóvégi t-t mutatnak, a -fi végű, foglalkozást jelentő nevek hatására alakultak (8.1.). 6. A szó behatolt a perzsába is, mégpedig két alakban: dilmödz és tllmáci. Azt hiszem, hogy az első alak egy kipcsak tilmac átvétele. A perzsa szókezdő d- az iráni-oguz dil 'nyelv' hatása alatt keletkezett. Szókezdő d- van a 373
