Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A magyar nyelv régi török jövevényszavai
359 S ETÁLA (JSFOu. XVII, 4: 31) a MOÓR ELEMÉR magyarázatában szereplő finnugor és indoiráni megfeleléseket a következő módon adja: „Auf eine vorhistorische iranisohe sprachform weist auch das ersa-mord. azoro, moksohamord. azyr 'herrscher, herr', syrján. ozyr, ozer 'reioh', wotj. uzyr id., wog. öder, öter 'herr, beamter, heldenfürst, gott', vgl. sanskr. asura 'nomen daemonum', av. ahura, altpers. aura hin". Ebben az összeállításban tehát sem a magyar úr, sem az osztják ürt nem szerepel. A történet előtti iráni alaknál SETÁLA s-es, tehát aaura-féle alakra gondol, ez pedig s hangját a magyarban is megőrizte volna. SETALA fenti összeállítását ismétli JACOBSOHN (Arier und Ugrofinnen 183); a magyar úr szót meg sem említi, s az osztják örf-ot sem gondolja ide tartozónak; erre vonatkozólag ismétli (38.1., jegyzet) PAASONBN észrevételét, hogy e szóban minden osztják nyelvjárásban t-t találunk, holott ha a-re menne vissza ez a t, akkor csak a nyelvjárások egy részében volna f-je, másik részében I-lel hangzanék. A tárgyalt szóosaládnak egyéb problémái is vannak, de ezek ismertetését most mellőzhetjük. Megemlítem, hogy erőeen vitatott a vogul átér magyarázata . Az úr szónak tehát nincsen meggyőző finnugor etimológiája. A többi megfejtési kísérletekkel röviden végezhetünk. A CzF.-szótár rendes szófejtési egyvelegjót legnagyobb részében mellőzhetjük; megemlítem, hogy az avesztai aAura-val való egyeztetés itt is megtalálható. Szóra érdemes még e szótárnak az a megjegyzése, hogy „Vámbéry szerént is ujgur nyelven uri v. úri am. magas; előkelő" (helyesen örtt 'felfelé'). VÁMBÉRY „A magyarok eredeté"-ben több török szóval összeveti az lír-t. Egyik helyen (333) a fenti egyeztetés változatát találjak (ur, úr 'magasan, fönn'), mint lehetőséget, a „török our alt. uur védelem, védő" szóval való egyeztetés mellett; ehhez megjegyzem, hogy az our, uur eredeti oyur alakra megy vissza, jelentése 'véletlen, szerencse', a 'Schutz, Wache' jelentést RADLOFF csak VÁMBÉRY után idézi. A 76. lapon az our 'védelem, védelmező' mellett szerepel az Ur-lcKan (helyesen: Orlchan) név, az 562. lapon a csagatáj stb. uraz 'Isten, oltalmazó' (helyesen: 'szerencse') szó. A VÁMBÉRYtől említett török szókról sok érdekeset lehetne mondani, de hogy az úr szóhoz egyiknek sines semmi köze, az egészen világos. Az úr legrégibb megállapítható alakja *uru, ebből keletkezett nyúlással az úr, mely máig megmaradt, azután az uruszág, amely ma ország alakban él. MOÓR TCT.IÜMÉW . az Anonymus Ursuur, Vrsuuru adatait Ürs-úr-nak olvassa, s az úr szó ú-ját eredetében hosszúnak gondolja. A szó az ősmagyar és ómagyar korban a legmagasabb méltóságok címe. Hogy egyenesen a fejedelem címe lett volna, ahogyan KERTÉSZ MANÓ gondolta (Szállok az úrnak 17 kk.), arra ninos adat. Mivel előadandó magyarázatkísérletemben a szó régi jelentése lényeges szerepet játszik, ennek legfontosabb adatait ismertetem. Legtöbbet mond az Anonymus adata: Ursuur, Vrsuuru: Ürsü-uru, Örs Űr, egy honfoglaló magyar (kun) vezér neve ( P AIS , Magyar Anonymus 132). Nem véletlenül van az Ürsü mellett az unt, nem kell azt gondolni, hogy ez olyanféle járulék, mint ma egy név mellett az úr, mely ott is lehet, el is maradhat. Ürsü Uru nevének az uru állandó alkotórésze, egy méltóságnóvféle alkotórész, amely azonban nem jelentett határozott hivatalt. Ezt — már 366
