Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

 Bocz vagy az Etymologiai Szótár egyeztetéseinek. Különösen kiemeltem azokat az adatokat, amelyek a zárt e szempontjából fontosak, és arra törekedtem, hogy első sorban olyan adatokat nyújtsak, amelyek GoMBoeznak még nem állottak rendelkezésére. Ezek az adatok meglehetősen nagy számmal vannak, és mint fent mondottam, a zárt e szempontjából különösen fontosak. — Az egyeztetések közül egyik-másik nemcsak a zárt e kérdését világítja meg, hanem az illető etimológia erősítéséhez is hozzájárul (ér és különösen késik). Az adatok felsorolásánál arra törekedtem, hogy csak a feltétlenül szükségeseket említsem. bér^őír (zárt é-vel, 1. EtSz.) < bolg. *berü. Vö. OrchFel. ber- | ujg. bir- (PELLIOT, KalyPüp. ber) \ S

TEIN'S MSS.—THOMSEN bir- | Küsg. B

ROCK, bir- | 'AibHaq. bar- | ó-oszm., azerb. ver-, oszm. viir- \ turkom. A

LIEV—

B

ORIEV ber- | H

OUTSMA, Gloss, bar- | CC. ber- \ Ibn Müh. bir- | Abû-Hayyân bir- | Z

AJACZKOWSKI

, Manuel ver| kirg., kkirg. ber1 szag., kojb., kacs. per- I jak. biür- \ csuv. par- 'ad', csuv. paru 'adó'. — L

IGETInek a török nyelv hosszú magánhangzóiról szóló dolgozatában (MNy. XXXIV, 70): Küsg. bír- (ebből: birt, bírt) | özb. bér-, b

'âr- | karag. ber-, bür- | nizsegor. bir- (vö. a jakut alakot is). bölcső (R. bélcső, bőcső stb. alak is van; a N. bücsü valószínűleg nem régi) < bolg. * be siy. Vö. OrchFel. biiük (GieseFestschr. 38—9) | ujg. biSik 'bölcső' (MÜLLER, Uig. 7) | Küsğ. B

ROCK, bisik \ HOUTSMA, Gloss. b"s'k \ Abû-Hayyân biiik | Ibn. Müh. baéik (ed. İstanbul 169) | Chiva: bi

Péik (BUDENZ: NyK. IV, 317) | oszm. basik | kumük bç§

Vk (KSz. XII, 103) | jak. BÖHTL. bisik, biliü- 'schaukeln'. Vö. még GOMBOCZ— MELICH, EtSz. I, 522 — LIGETI (MNy. XXXIV, 70): Küsg., turkom., nizsegor. bisik | karakirg. besik | karag. bidik, bedek 1 kojb. bízek, bizik \ kand., szalb. (CASTRÉN, Koib. u. Kar. Sprachlehre) blzek \ kúr. büéik \ özb. bessk. ér^ír (általában zárt é-vel, 1. EtSz.) 'berühren; reichen, errcichen; zufállig tun; wert sein; imstande sein; erreichen, es einem gleich tun; reif werden' < bolg. *er-. Vö. OrchFelir. er- 'lesz' (FOY: MSOSprW. III, 194) | STKIN'S MSS. — THOMSEN ár- | ujg. űr- 'sein, vorhanden sein, statt finden, sicli befinden, betreffen, vorübergehen' (

B

ANG

—v. GABAIN, TTIndex) | Küsğ. B

ROCK, űr- 'sein' | "AibHaq. er- (K

OWALSKI

: KCsA. I, 428) | HOUTSMA, Gloss, ir- 'einholen' | Ibn Müh. ar- ir- 'lenni' | Abû-Hayyân ir- 'megérkezik, elér' | ó-oszm. er-, oszm. ar'reichen, erreichen' | turkom. ir- 'lenni' (II.MINSKM: MélAs. IV, 64) | CC. er- 'lesz' | kirg. KATAR, er- 'követni, kísérni' | kaz. BÁLINT irss- 'ér, jut, megérik; gelangen, reif werden' | jak. ar- 'sein'. érdöm (a legtöbb nyelvemlékben zárt é-vel; a régi nyelvben van irdém alak is, 1. EtSz.) < bolg. *erdüm. Vö. JenFelir. 338