Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)
A törökök és a magyarság kialakulása
182 szinúleg így jutott a magyarokhoz is, kik a VI. században kaukázusi hazájukban beletartoztak a türk birodalomba. A türk bizonyára nem közönséges törzsnév; valószínűleg kiváló vagy vezető törzsnek a neve lehetett, mint a milyen az árdám is, mely az első besenyőtörzs neve. A köktörökben is tAlálunk olyan tulajdonnevet, mely ezt a magyarázatot támogatja.- Küc Kül Tutuk' (kür ,eró'). A besenyők ez első törzsét, mint láttuk, jaudy-árdám-n ek is nevezi Konstantinos. Mi ez a jaudy ? Ez nem lehet más, mint a kazáni jakty ,fény; világos', csagatáj (Pavet de Courteille) jaydu .világosság, fény; fényes, világos' szó. E törzs teljes neve tehát: „féuyes ardam". 2. A besenyők második törzsét TÇovp nak vagy KouaptÇıvÇoûpnak nevezi Konstantinos. E nevet car-nak, illetőleg küárc-cur-nní olvashatjuk. (A küárc utáni i-re vonatkozólag vö. Tnypolanry ~ Toghrul-bei/, Qombocz Tör. Szn. Ifi. I., A?..nx«p«; ~ IJ ,_JI ~ dip Kara, Houtsma, Gloss. 32. 1.) • A c«r-ral röviden végezhetünk. E szót jól ismerjük a köktörök feliratokból, melyekben egy méltóságot jelent. Vö. Gombocz MNy. XII, 282. A hosszabb Kovapxíutoiip-ban levó küárc azonos a magyar kökörcs, kökörcsin szóval, mely a török kök ,kék' szó török származéka ; eredeti jelentése ,kék, kékes', ebból ,kék virág'. A kökörcsin szó török megfelelője ma a törökben .galambot', eredetileg ,kék madarat' jelent, vö. oszm. gö(ü)vardiin, güjárdzin, karakirgiz kögiirckön. Ugyancsak a kök ,kék' szóból származik a török kökpán ,Turteltaube' szó is. (Vö. Gombocz, Bulg.-tiirk. Lehnw. 102 1.) A besenyő küárc tebát eredetileg azt jelenti, hogy ,kék, kékes', esetleg — mivel a kök származékai a törökben egyéb színt is jelentenek — jelentheti pl. azt is, hogy .szürke'. Feltűnő a hangzóközti -k- elveszése, de ezt a jelenséget meg lehet magyarázni. (A xouaptt természetesen küjárc alakot is tükröztethet.) Tudjuk, hogy a török bay ,bég* szót ma az oszmán-törökö> fcej-nek ejtik, de pl. a hódoltság korában még óag-nek ejthették, mert csak így kerülhetett át a szó a magyarba bég alakban. Ez a g j változás azonban egyes szókban s egyes török nyelvjárásokban jóval régibb â XVII—XVIII. századnál. A Codex Cumanicusban, melynek nyelve XIII. századi, a bág szónak bej alakjával találkozunk. (Bang-Marquart, Osttiirk. Dialektstudien, 248. 1. beymis olv. báimiz ,urunk'). De magában a rendelkezésünkre álló csekély besenyő nyelvanyagban is találunk e változásra példákat. Az első példa maga a küárc szó; a második a küiirc-cur-iörtB fejének KoóeX-nek neve (Konstantinos ugyanezen fejezetében), mely szintén a kök szónak -l képzős származéka, vö. kir. kög&l .világoszöld' S" épp olyan tulajdonnév, mint az avar Kök ,kék', vö. Gombocz, MNy. XII, 102; harmadik és kétségteleu példa a besenyő g változásra a bej szó, mely ez alakban a IV. tö;zs nevében fordul eló, mint alább látni fogjuk. * A köktörök adatokra 1. általában Kadloff összefoglaló szójegyzéket az Alttürk. Inschriften, N. F. végén. Ezt nem idézem, a mint nem idézem Radloff szótárát sem. 19
