Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A magyar nyelv régi török jövevényszavai

318 pénzt jelent. Régi török nyelvét a kun századokkal ezelótt elfelejtette, de egy-egy maradvány, inint furcsaság, talán még most is él; gyermekkorunkban például sokat nevettünk egy üreg emberen, a kiről azt hallottuk, hogy „kunul" így imádkozik : „trııgcri, tengeri, ámen" ; csak később jöttem rá, mikor törökül tanultain, hogy ez a tengeri (megjegyzendő, hogy Rarczagou igy hívják a kukoriczát) voltaképen a török tejgri .isten' szó. Tulajdonnevekben és helynevekben azonban számos emléke maradt a kun nyelvnek. Ilyen maradvány a Kanzug név is, melynek megfejtésére tanulmányaim folyamán mindig törekedtem. Az a legnagyobb mértékben valószínű volt előttem, hogy a Karczág eredetileg nem helynév, hanem személynév. Mindig azt hittem, hogy c-je cs helyén van, tehát hogy mégis iaaz az a réai elmélet, hogy a kunok c helyén r-t ejtettek. Kbben az esetben a Karczug a Karcsa helynév családjához tartozott volna, mely természetesen szintén személynév és eredetileg egy madárfajtát jelent (GOMBOCZ, Tör. Szn. 9). Nemrégiben azonban pontosabban megnézve az adatokat, rájöttem, hogy ez a gondolat elvetendő, mert a Karczag szó r-je nem régebbi cs, hanem régebbi sz helyén van, tehát a Karezag olyan, mint pl. az orra szó, melynek orr-szá(j) az eredeti nlakja, vagy mint a Barcza. Tarrzal, Marczal, mely a régi magyarban Barsza, Túrszol, Murszol (MKLICH, MNy. XI, 244). Ez a felfedezés azután hozzásegített ahhoz is, hogy a Karczag szót a törökból minden nagyobb nehézség nélkül megmagyarázzam. Ez a Karczag magyarázatára fontos adat 1407-ból való, GYÁRFÁS közli (A jász-kunok tört. Ili, 551) s mint a körülményekből kitűnik, nem Jehet mas, mint egy előkelőbb kunnak a neve: Joannes Karzagh (olv. 'Karszag). 150B-ban azufií.n már előfordul KarczaghiryzaUasa (GYÁRFÁS, III, 723) s 1513-ban Karchag-Wgzalas (GYÁRFÁS, III, 732). Á Karczag szó tehát eredetileg A.iemúlynév, régi alakja Karszag, vagy — mivel a magyar szóvégi ^ gyakran A-ból való: 'Karszak. Ez a *Karszak kun, azaz török eredetű személynév; megvan a karakirgizeknél, hol Manas hős fegyvertársai között szerepel egy Karsak nevű hős (RADLOFF, Proben, V, 40—41). A szó eredetileg pusztai rókát jeleut, RADI.OFF szótara a kirgizből, bambából, csagatájból és oszmánliból idézi: karsak .Steppenfuehs', .Yulpes corsac L.' Megvan a jakutban is kirsa alakban (Böhtlingk), mely adat világosan mutatja, hogy a szó a törökség ősi szókincséhez tartozik. Az állat, melyet a szó jelöl, a rókának egy fajtája; a mi rókánknál kisebb, a Volgától északi Kínáig és Tibetig vau elterjedve. „Pulin, tömött, meleg és csinos téli bundája miatt serényen vadászszák, — különösen a kirgizek." (Brehm-Móhely, II, 201.) Hogy egy ilyen állatnév mint tulajdonnév jelentkezik, az egészen természetes. HOUTSMA idézi (Gloss. 28) a kővetkező török tulajdonneveket: Arslan .oroszlán', Buckám ,farkas', Biíri ,farkas', Jot man .Springhase', GoMBoeznál (Tör. £zu.) találjuk a következőket: Kaptan .tigris, párduez', Kard .farkas', Tiigá ,bak', Katanov mutatójában (II) mint női név szerepel a Tiilgii ,róka' szó. Ezek közé a Karsak kitühően beillik. Ugyanez a szó van az orosz Korsakov tulajdonnévben, mely néven több nevezetes ember szerepel a XVIII. század végén s a XIX. században Oroszországbau. Azt persze nehéz volna eldönteni, 276