Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

Nyelvtudomány és archaeológia Nyelvtudomány éa archaeológia. — Az österreichische Monats- [377] schrift fiir den Orient 41. évf. 3-4. száma (77—88. 1.) „Kulturwissenschaftliclie Voraussetznngen eitier Orient-Extension Ungarns" czimen (nagyjában) archaeológiai czikket közöl Supka Gézától. A hozzánemértő azt hiszi, ha olvassA, hogy valami szörnyen zavaros, délibábos politikai röpirat van a kezében, de meglehet, hogy az archaeológus szakember nagyon sokat épül belőle. Nehogy azonban azt higgyék az archaeológusok, hogy a mi a Supka czikkébeu n nyelvtudományt érinti, az is mind szín bölcseség, jó lesz a következőket elmondani: 8upka (77. 1.) különösnek találja, hogy még ma sem botránkozunk meg azon, hogy a magyar nyelv finnugor elemeire vonatkozó apriorisztiku8 ítéleteket az archaeológus ásója nem erősítheti meg. (Vö. vogul yB/"m ~ magyar három -. 1. Mi ebben az apriorisztikus? 2. Hol az az ásó, a melyik ezt megerősíti?) Ha valaki a 80-as években beszélt erőszakos, egyoldalú flnnológusok „heilloser Rummel"-jéről, akkor még akadt ember, a ki helyeselt neki. Ma kinek mondja Supka ezeket? Kinek mondja (84. 1.), hogy „philologisches Überwissen trübte in Ungurn dus gesunde Volksgefühl" ? Máshol még tisztábban csillog a Supka humora. A 83. lapon lehetségesnek tartja, hogy honfoglaló őseink magukkal hozták (sic!) a ne8ztoriánu8 keresztyénséget. Hát lehet; eddig az en nyelvész-eszem nem ér, mert ez tiszta archaeológia, hanem mikor Supka a közép- [378] ázsiai Pispek helység nevét (a hol nesztoriánus temetőket találtak) a magyar püspök szóval veti egybe, akkor önkénytelenül eszembe jut, hogy ha az ember a magyar művelődéstörténet körébe vágó tárgyról ír, nagyon jó, ha tisztában vun a magyar művelődéstörténet fontosabb mozzanataival. Egy-egy elszólás különben világot vet a Supka történeti készültségére is. A 79. lapon az akakirokról még mindig nem tud többet, mint hogy azonosak a kazárokkal. És ilyen isineretekkel mond Supka ilyeneket (84. 1.): „A görögök skythái, a kínaiak hiong-nujai és tukiujai, az indusok ephthalithái, a perzsa-inédek sakái, a finnugorok gúrjai (I!) mind ugyanannak a török fajnak tagjai". Aztán fel is sorol egy csomó ilyen gúr népet s még a nevüket is lefordítja. (Ha tudná, mit csinál!) Ilyen lánczszemekből áll a Supka archaeológiai bizonyitása. (Nem is szólva arról, hogy szemére veti a törököknek, hogy engedték magukat a Koránual tönkretenni (86. 1.), hogy Budapesten több ügyvéd van, mint egész Angliában (uo.), hogy a diplomácziánk tökéletlen (85—86. 1.), hogy a mi iskoláink még mindig a nyugati műveltséggel kínozzák és nevelik kishitúvé a gyerekeket (86. I.). No, ha még ezektől sem ijed meg a finnugor nyelvtudomány!) Supka azzal dicsekszik (80. 1.), hogy az ő Ítéleteit „vorgefasste Krkenntniase" nein zavarják (80. 1.). Ez igaz. Mert neki egyáltalában nincsenek alapos ismeretei. Könnyű volt Thaiesnek. Nehéz az archaeológU8nak a XX. században. 3