Németh Gyula: Törökök és magyarok. 1. köt. Szerk. Kakuk Zsuzsa és Róna-Tas András (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 4.)

A törökök és a magyarság kialakulása

1

59 Ezek közé a magyarázható szavak közé tartozik a tápri 'ég, isten' szó is. Azonos eredetű a tapiz 'tenger' szóval, melynek alakjai a következők:

1 ujgur tapiz, KASI AFI " (1074): tapiz, Codex Cumanicus: tengis, oszmánli dapiz, kazáni dipaz, dip gaz, miser dipgas, baskir dipgaâ, csagatáj tingiz, kirgiz tepiz, altaji tapis, csuvas t inas, magyar tenger bolgár-török *tepgir-bői. A szó nemcsak 'tengert', hanem gyakran 'nagy tavat, nagy folyót' is jelent. A tápri szó, mely eredetileg 'eget' jelent, s a tapiz 'tenger' a táp 'egyenlő, hasonló, egyforma' melléknév származéka, eredeti jelentése mindkettőnek: 'az egyenletes, az egyforma, a megszakítás nélküli'. A táp-nek -i képzős alakja, a táp is, a teleutban 'megszakítás nélküli, összeérő, egyenlő, megegyező' jelentésben fordul elő. A tüpiz képzője az ismert -z névszóképzö, melyről a Nyelvtudományi Közlemények XLVII. kötetében írtam (82—83. 1.). A tápri képzője szintén világos. Első része, az -r, szintén ismert denominális képző.

3 Második része, az a ~ á ~ y ~ i, szintén denominális képző: vö. oszmánli stb. or 'lyuk, verem' — csagatáj stb. ora 'lyuk, verem', kojbál qopza 'légy' — kirgiz qopuz 'bogár', kumük qopuzaq 'bogár';

4 a 'híd' neve a török nyelvjárásokban: kübír, küptr, köbür, kömür — köprü (régi oszmánli köpri) köprü, köprő, kömrü, köprük. MUNKÁCSI BERNÁT több alkalommal fejtegette, hogy a török nyelvekben régi indoiráni elemek vannak. 1894-ben «ösi török-árja nyelvérintkezés» címen adta ki első idevonatkozó cikkét a Nyelvtudományi Közlemények XXIV. kötetében. 1900-ban a Keleti Szemle I., majd 1905-ben a Keleti Szemle VI. kötetében újra tárgyalta a témát. GOMBOCZ ZOLTÁN a Nyelvtudományi Közlemények XXXVI. kötetében, 1906-ban, szintén hozzászólt a kérdéshez, meglehetősen kétesnek tartva az addigi eredményeket. MUNKÁCSI még egy kis közleményben, a Keleti Szemle VII. kötetében, a török qylyc 'kard' szó óind eredetét próbálta kimutatni s ezzel egyelőre be is fejezte a török-árja nyelvviszonyt tárgyaló kutatásait. Üjra szóba került azonban a kérdés 1912-ben, TH. KoRSCHnak, egy moszkvai tudósnak, «Türkische Etymologien» c. cikkében, mely a Thomsen-Festschriftben jelent meg, s mely kilenc török-iráni szóegyeztetést ad. ÍCORSCH cikkében nincs olyan, amit mi ez alkalommal használhatnánk, de MUNKÁCSI cikkeiben — dacára annak a megokolt kétkedő álláspontnak, melynek GOMBOCZ fent idézett kis cikkében 1 GOMBOCZ, Bulgarisch-türk. Lehnwörter,0i 28—29. ' L. BROCKELMANN, Mitteltürkischer Wortschatz. 3 L. DENY

, Grammaire de la langue turque, 583. 1., PALLÓ MARGIT: Nyelvt. Közlem. XLVI (1923), 157. 4 PALLÓ MARGIT: i. h. 88