Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szavárd-kérdés Thury József előtt és után: Magyar Nyelv LV (1959), 373-85
.131 che8 II, 37). Nálunk tehát már NADÁNYI JÁNOS (Floras Hungaricus. Amstelodami, 1663. 8) így ír: „A Septentrione est Amir Sibir, seu regio Sibiroram, qui et Saberi." Ehhez NADÁNYI hozzáfűzi még a pannóniai Sabariára való utalást, mint amelyet s'zerinte sokan be akarnak vonni ebbe az egyeztetésbe. A Sabaria név, a Herodotosból vett Sapeir-rel és az Ammianusból vett Sapir-ral (vö. még FEHÉR GÉZA: KSZ. XIX, 47-et is) együtt valóban még két évszázadon keresztül állandóan kelléke maradt a savir—szavárd magyarázatoknak. Még tartósabbnak bizonyult azonban a ptolemaiosi (III. 5. 10) Eavagot-ra, való hivatkozás, amely már TIMON SÁMUELnól is megvan (Imago antiquae Hungáriáé. Cassoviae, 1733. 211). Minthogy a szavirok mai ismereteink szerint (vö. MNyTK. 84. sz. 12) Belső-Ázsia felől jöttek Európába, a Eavagoi pedig már Ptolemaios korában az európai Sarmatia északi részén laktak, ez az azonosítása aligha lehet helyes. Egyesek ( MARKWART : UJb. IV, 269—73; MOÓR, MŐstFőprobl 45—50; D. SINOR: Journ. Asiat. 1946—1947: 21) mindazonáltal makacsul kitartanak mellette. Még kevésbé látszik elfogadhatónak a savir — Eavagoi azonosításnak az a változata, amely a Séverjane orosz törzsnevet és azzal együtt a szláv seven 'észak' szót is bevonja a magyarázatba (SAFAÉIK, FLORINSZKIJ, VÖ. S. PATKANOFF: KSZ. I, 271; MARKWART: i. h.; helyesen M. VASMER, RussEtymolWb. II, 600). Ugyancsak történeti szempontból elhibázottnak kell tekintenünk a ptolomaiosi Edfiıgoı, valamint a bolgár törzsként szereplő suuar név etimológiai összekapcsolását is (MARKWART: i. h.; vö. ezzel szemben P. PELLIOT, Histoire de la Horde d'Or 230—1), még akkor is, ha az a csuvas a > u hangváltozásra való hivatkozással történik (így SINOR: i. h. 22—3). Ez a csuvas hangváltozás ugyanis a suwaradatok feltűnésének (vö. RÁSONYI NAGY: MNy. XXVII, 314—5) idején még nem ment végbe (vö. GOMBOCZ, BTLW. 202—3). Más és adatok híján nehezen ellenőrizhető kérdés, hogy a suwar adatok közül valamelyiket NÉMETH GYULA szellemes magyarázata (HonfKial 322) alapján a savir név magyar *szovár alakjának tekinthetjük-c. A jugriai származás-elmélet ellenfelei nem éppen nagy lelkesedéssel fogadták a szavirok nevének Szibéria nevével való összekapcsolását OTROKOCSI FÓRIS beszél ugyan a Priskos-féle népvándorlásról, de a szavirokat meg sem említi (Origines 151—4). BÉL MÁTYÁS sem lát tisztán ezekben a kérdésekben, amint az a FRÖHLiCHhel és S. T. BAYERrel váltott leveleiből világosan kitűnik (Adparatus 406—17; vö. erről még PRAY , Annales veteres 7). Igen jellemző DESERICZKY (i. m. 99) fanyar „misera Siberia"-ja is. Mindez azonban nem tudott ártani a savir—Sibirb azonosításnak, amely egészen a legújabb időkig számtalanszor feltűnt a különböző őstörténeti elméletekben, sőt úgy látszott, hogy közel három évszázados szereplés után döntő bizonyítékokkal is megtámogatható lesz. S. PATKANOV ugyanis az 1900-as években egész sor olyan obi-ugor adatot közölt (KSz. I, 258—277; vö. ZSIRAI, Jugria 99), amelyek szerinte egy valaha a tobolszki kormányzóság területén élt Saber vagy ahhoz hasonló nevű népre vonatkoznak. Minthogy ezen a környéken volt egykor az a Sibir nevű város is, amelynek nevét az oroszok később egész Szibériára átvitték, PATKANOV számára világos volt a kérdéses obi-ugor adatok, valamint a Sibir és savir nevek összefüggése. Ehhez hozzáfűzhetjük még, hogy a mongolok nyugati terjeszkedéséről szóló elbeszélésben a Mongolok Titkos Története is említ Nyugat-Szibéria népei között egy sibir ~ Sibir nevűt (vö. PELLIOT, Hist, de la Horde d'Or 141). A múlt századi obi-ugor adatok (vog. [MUNK.] égper, Soper, osztj. [PATK.] tápár, Sabar, Saber, Soper, 81
