Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szavárd-kérdés Thury József előtt és után: Magyar Nyelv LV (1959), 373-85

.131 A Mavárd-kérdés Tfaury József előtt és után I. 1. A magyar őstörténettudomány terén ma általánosan elfogadott nézet szerint a Zâffagroı âa<paZoı-r&, a Perzsia közelébe vándorolt magyarokra (vö. Konstantinos Porphyrogennetos: De adm. imp. c. 38) vonatkozó keleti, főként az örmény adatok felfedezése THURY JÓZSEF érdeme, aki ide vonatkozó klasszikus értekezését a railleniumi ünnepségekkel kapcsolatos történeti munkálatok egyik legszebb termékeként 1897-ben tette közzé (Száz. 1897: E17—27, 391—403). így tanítja ezt a szavárd-kérdés két legtekintélyesebb 3merője, NÉMETH GYULA — THURY ról írt kiváló megemlékezésében (a MTA ismlékbeszéd-sorozata XXII/3. Bp., 1934.) — és J. MARKWART, az örmény források legkitűnőbb szakértője is (Streifzüge 36, 4. j.), aki pedig egyébként egyetlen más esetben sem szól elismeréssel magyar tudósok eredményeiről. NÉMETH és MARKWART nyomán sokan beszéltek újabban THURY érdeméről ebben a vonatkozásban mind itthon, mind külföldön (vö. MORAVCSIK, Byz. Turc. H

1, 261—2), így néhány szerény próbálkozásomban jómagam is. Az elmúlt évek során azonban a magyar őstörténetkutatás történetével foglalkozva egyre inkább világossá vált előttem, egyrészt, hogy THURYnak kétségtelenül vannak ugyan érdemei a szavárd-kérdés felderítésében. 73