Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Géza nevünk eredete: Magyar Nyelv LII (1956), 325—33

.131 és talán az 1166: Geche (gen.: I. Géza) adat is mutatja — olyan Gyécsa. sőt esetleg Gyicsa alakokkal is számolnunk kell, amelyek a mi forrásainkban nem maradtak fenn. Másrészt számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a német feljegyzési! alakok t-je esetleg magyar É-t is helyettesíthet (vö. MOÓR i. m. 187), a távolabb feljegyzett alakok esetében pedig sokszor lehetetlen megállapítani, hogy milyen közvetítéssel került oda a név. A XII —XIII. századi német forrásokban előforduló ilyen alakok a Giso (GOMBOS i. m. 2560, 2564) és Gizo (uo. 519), valamint Gysa (uo. 763). — Albericus (XIII. sz.). aki különböző forrásokból veszi magyar vonatkozási! tudósításait, II. Géza neve­ként a Gizza névalakot használja, hozzáfűzve a ,,vel Gecha" kifejezést (GOMBOS 28). Géza vezért azonban ugyanő (uo. 26) — a gy ~ j hanghelyettesítésből ítélve — német forrás nyomán Ieche (gen.) néven említi. — A lengyel —magyar, továbbá bizonyos sziléziai és lengyel krónikák XIII —XV. századi, egyébként igen kétes értékű tudósításaiban, valamint Miechovi Mátyásnál és Dlugosz­nál szintén e-t találunk az ei helyén, s a gy ~ hanghelyettesítést is meg­találjuk ugyanezekben a változatokban: Iesse, Vesse nom. (hibásan Iestae gen.: GOMBOS 117, 145, 202, 455, 476, 566-8, 574, 1313, 1593, 2061). A magyar gy (vö. Miechovi Mátyás Gyesse névalakját) helyettesítésére a lengyelben ekkor már szükség volt, mivel a d'-ből a XII. század végére di fejlődött (VAILLANT i. m. 46). BŐD „Geisa: Jesse" megjegyzésével kapcsolatban KARÁCSONYI (vö.: MNy. III, 170; MNy. XXIV, 148; GYÓNI i. m. 40) tévesen állítja, hogy a Jesse alak csak Thietmarnál fordul elő. Thietmar egyáltalán nem közli ezt a formát, amely a lengyel—magyar krónikák jellemző változata. — Sigbert Gemblaoensis XII. századi foíytatója (GOMBOS 312—3) Manegoldhoz hasonlóan </»-vel Írja a magyar gy­1 II. Géza és Géza herceg nevének Giezo alakú fel­jegyzésében, s ezzel lényegében azonos a XIII. századi folytató Gyezo alakja is (uo. 756). — A velencei Zechae (gen.) és Zeicha adatok (XIV. és XVI. sz.: GOMBOS 1593, 1550) z-je szabályos velencei jelölés (vö. MELICH, SzlJöv. 1/2, 33-5). A Kinnamosnál (XII. század vége) görög írással feljegyzett GetrCác (pontosabban /etTfâç-t kell olvasnunk) alak egy magyar "Gyeicsa átírása (vö.: GYÓNI i. m. 40; MORAVCSIK, ByzTurc. II, 104). A Kinnamosnál és Niketas nál fennmaradt Vavfâç változat a-ja — bár mindkét szerzőnél ismételten előfordul — elírásnak látszik e vagy et helyett. 6. A feltett török jig ~ díiy alapszó (vö.: NÉMETH: MNy. XXIV, 149. HonfKial. 126, 292) hangalak szempontjából kifogástalan előzménye lehetne a magyar *öyétí-nek ( PAIS : ScriptRerHung. I, 116, 2. jegyz.), jelentéséről azonban nem mondhatjuk el ugyanazt. A jeg (türk. jig ~ jag, ujg. jig ~ brahmi írásos jeg, oszm. jaj, azerb. jüj, csag. ig 'feljebb levő [előkelő], jobb [előnyös]' szó (RADL. III, 313, 415; Anallnd.; TürkTurfText. VII.; CAFEROÖLU: MALOV, NAMRPEBHTIOPKCKRIHCM.; BAILEY: BSOS. IX 2. 296; vö. NÉMETH: i. h.) ugyanis — amint THOMSEN (Turc. 21, 2. jegyz.) hangsúlyozza — mindig egy közép- vagy felsőfokú melléknév értelmében használatos. 1 Ugyan­ilyen jelentései vannak a jeg szabályos mongol megfelelőjének (*dege-), illető­leg származékainak is: değere 'oben, über. besser' (vö.: RAMSTEDT: KSZ. XV. 148, KalmWb. 91, MSFOu. XCV, 260, JSFOu. LV, 51-2, MSFOu. CIV/2, 32; POPPE, MongGramm. 59, MSFOu. CX, 62, 146). Ez a jelentés alkalmassá ' Ezért nem valószínű, hogy I. Géza királyunk másik (vö. JAKUBOVICH: MNy XXIII, 238) neve, a Magnus (Manegoklnál Magnisonem acc.) a fíyeiicaa név fordítása volna (vö. már NÉMETH: i. h.). 69

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom