Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55
277 amely itt lakik, '... n-nek hívják. Lovaik, barmaik és vetéaeik vannak. Ez alatt a hegy alatt a tengerpart mellett egy nép lakik, amelyet '.tc.y.ü.n./i-nak neveznek. Keresztyének s a mohamedánok országával határosak, amely Tiflisz országához tartozik. Itt kezdődik az örmények földje. Ez a hegység egészen a Bab al-Abwab földjéig terjed és éri a kazárok országát." A későbbi kompilátorok szövegéből 'A u f í tudósításának legfontosabb részét idézzük még: „Országuk a Római- (Fekete-) tengerrel határos. Tartózkodási helyeik két folyó partjain vannak, melyek közül az egyiket W. fá nak, a másikat pedig Aliinak hívják. Mind a kettő nagyobb, mint a Jaihün Közöttük és a szlávok között állandó vallási háború van. Állandóan győzedelmeskednek felettük. Foglyokat ejtenek közülük és Bizáncba viszik őket eladni. E kereskedelemből kifolyólag állandóan igen gazdagok". (A kéziratok eltéréseire nézve vö. JANICSEK: Századok LXIII, 229—31.) Fontos még a Hudud al-'ülam szövegének a magyarokra vonatkozó részletéből néhány mondat, amelyet 6zintón közlünk: „Keletre tőlük egy hegy van, délre tőlük egy keresztyén törzs, amelyet w n. n. d. r.-nak hívnak. Nyugatra ós északra tőlük az oroszok vidékei vannak... Télen annak a folyó partján tartózkodnak, amely elválasztja őket az oroszoktól... Ebben az országban sok fa és folyóvíz van... A magyarok az összes körülöttük lakó pogányokkal háborúskodnak és ők 6zoktak a győztesek lenni." A fent közölt mondatok a megnevezett szerzőknek a magyarokról szóló tudósításaiból valók. Az egész szöveg közlése itt nem volt fontos. Ibn RuBtáó, Gardtzié ós Bakrié megvan a MHK.-ban (150—96), 'Aufió K.MOSKónál (Történeti Szemle 1929. XIV, 51—2), a Hudud al-'álamé pedig MiNORSKYndl (i. m. 101, 160). A magyarokról szóló rész e szerzőknek a VI. és VII. klímában lakó kaukázusi, török és szláv népekről szóló leírásából való. A szószerinti egyezés ezeknek a leírásoknak nemcsak az itt idézett, a magyarokra vonatkozó soraiban figyelhető meg, hanem a kaukázusi, török és szláv népekre vonatkozó további tudósításokban is. Ez a körülmény már maga is döntően 6zól a mellett, hogy az említett, időben és térben egymástól igen messze cső írók műveiknek az északi népekről szóló részét közös torrásból merítették. Ami Ibn Ru6tának és társainak (Gardizi, Hudnd al-'slam, 'Aufí, Bak rí ós a későbbi krónikások) az északi népekről (szlávok, kaukázusi népek, törökök, a törökök között a magyarok) szóló, részben szórói-szóra egyező tudósításainak közös forrását illeti, Ibn Rust dnak és B a k r ínak a müvében vannak olyan egyező részletek, amelyeknek forrásául Bakri J a i h £ n It nevezi meg, Gardizi pedig ugyanezt a J a i h i n It forrásai között az el6Ő helyen említi (vö. LIGETI, Möst. 240— 38
