Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A IX. századi magyar történelem főbb kérdései: Magyar Nyelv XLI (1945), 33-55
277 benne, hacsak a török népek felsorolásában található egyik romlott névalakot nem olvassuk majğar nak (vö. MINORSKY i. m. 319, 2. j.). Amint az egyik nevezetes arab földrajzíró, Maqdisi mondja (BiblGeogrArab. III, 3—4). ehhez a munkához csaknem az azonosságig hasonlított aljai han í (számánida miniszter 914 tői) nagy földrajzi munkája. Maqdisi ezerint ez a mű is C6ak a hót klíma tanát vette át a tudományos földrajzból (vö. az egész kérdésről HONIGMANN, Die sielen Klimata und die FIOAEIZ ETTIIHMOI. 1929.), valamint néhány földrajzi vonatkozású asztronómiai adatot. Még a klímák tana is elveszti eredeti jelentőségét abban az új műfajban, amely az eredetileg a Ptolemaios átdolgozásokhoz tartozó „kitüb sorát al-ard: a világtérkép könyve" nevet viseli. Ezek a „kitüb al masülik wal-mamúlik" műfajhoz tartozó munkáknak az anyagát tartalmazzák, elrendezésükben azonban új módszert követmk. Az újonnan értelmezett klímafogalom alapján (I ş t a b r I: BGA. I, 2—12) a világtérképet darabokra osztják, e az így felosztott térképdarabokhoz csatolják a kísérő szöveget. Nyilvánvaló, hogy ezeknél a szövegekhez mellékelt térképek helyes megértés szempontjából igen fontosak (vö. KRAMERS : Acta Orient. X, 9 kk.). IJ u w a r i z m ival szemben azonban itt is világos különbség állapítható meg. Ezek az új térképszerkesztők ugyanis nem térképük tudományos megszerkesztését tekintették elsőrendű feladatuknak, hanem az egyes országok ismeretére vonatkozó adatok közlését. Ennek a következménye lett aztán, hogy az arab térképek már a X. századtól kezdve külön fejlődésen mentek át. 6 míg a szöveget a későbbi kompilátorok is elég hűen megőrizték, a térképek mindjobban elhatalmasodó romlása itt is ugyanúgy bekövetkezett, mint a nyugaton a ptolemaiosi alapok elvesztése után. Az a néhány régi térkép, ami ebből a műfajból fennmaradt, mindenesetre különös figyelemre tarthat számot. • Az a tény, hogy a honfoglalás előtti magyarság keleti forrásokban szerepel, HAMMER-PURGSTALL munkássága óta, tehát vagy száz éve ismeretes tudományos irodalmunkban, ö volt az, aki először használta fel bizonyos középkori perzsa és török krónikáknak egy feltűnően egyező tudósítását, bár nem vette észre, hogy az előtte levő 6zöveg romlott névalakjában a magyarok neve rejtőzik. A keleti források egyre jobban bővülő ismerete azután megmutatta, hogy ez az egy forrásra visszavezethető tudósítás, amelyet utoljára Haji Rali fa XVII. századi lexikoníró másolt le, már megvolt egy a X. 6zázad legelején író nevezetes arab lexikográfus, Ibn Rust a munkájában is. HAMMER számára e tudósításnak még C6ak értéktelenebb fogalmazásai voltak ismeretesek, így M u h a m m a d i 'Aufî 1230 körül írt perzsa anekdota-gyűjteménye (vö. 35
