Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A Rézváros: Antik Tanulmányok VII (1960), 211-16
456 felelőit is. Mindezeket a Rézvárosra vonatkozó neveket eddig mitológiái származású, nem valóságos földrajzi neveknek tekintették, csak az új adat vetett világos fényt valóságos földrajzi eredetükre. Más lapra tartozik, hogy a Rézváros névhez nem kevés mitológiai mozzanat is tapad. Ezeknek a mozzanatoknak a valóságos történelemtől és a valóságos földrajzi adatoktól való szétválasztása azonban általában nem ütközik különösebb nehézségbe. 2. így Bahrám Cöbín történetében valóságos történeti tény az, hogy a legendás hős a sikertelen trónfosztási kísérlet után a Rézvárosba menekült. 3 Másfelől azonban, amikor a Rézvárosból hiába visszavárt Bahrám alakja köré messiánikus váradalmak kezdtek fonódni, az irániak földrajzi horizontja legszélén levő, alig ismert Rézváros is mitológiai fogalommá vált. Ugyanezt a mitológiai Rézvár-képzetet a késői zoroasztriánusoktól azután a korai Iszlám siita ágának egyes propagandistái is átvették, akik szintén azt hirdették, hogy a messiás egy Rézvárból fog eljönni. A siita messiás-váradalmak egyébként abban is a perzsa hatás alatt álltak, hogy mint Bahrám a késői perzsa messiánikus váradalmakban, a siita messiás is isteni személlyé lett, aki eljövetele előtt mint «elrejtett* messiás az emberek számára láthatatlanul egy távoli — többnyire keleti — helyen tartózkodik. 4 Bahrám csodálatos tettei azonban, főképp hatalmas győzelme, amelyet pályája elején a türk kagán, a turáni ősellenség felett aratott, nemcsak a perzsa vallásos váradalmakat, hanem az epikus irodalmat is megihlették. A régi eposz Spandiyát-ra vonatkozó elbeszélései, amint azt a késői középperzsa forrásokból tudjuk, ekkor bővültek a Rézváros hevételének motívumával. 3. Az elmondottak után nem meglepő, hogy a Rézvárosra vonatkozó képzeteket még egy egészen más helyen, az arab földrajzi irodalomban, az Oikumenő széleinek leírásában is megtaláljuk. Ezek a képzetek azonban az arab földrajzíróknál legtöbbször egy másik mitologumenonnai, Herakles oszlopainak képzetével is keverednek. Ezeket az oszlopokat az arabok, Herakles nevének említése nélkül szokták leírni. Tudomásom szerint egyetlen hely van az arab irodalomban, ahol ebben az összefüggésben Herakles neve is szerepel, mégpedig Mas'üdı «Murüj al-dahab* című munkája. Mas'üdí szerint ott, ahol az ükeanos és a Földközi tenger összeér, egy torony van. amelyet Herakles épített rézből és kőből. Ebben a toronyban ábrázolások (tamâ(il) is találhatók és egy felirat, amely megmondja, hogy ezen a ponton túl nincsenek utak a hajók számára. A szobrok szintén azt mutatják kezeikkel, hogy tovább nem szabad haladni a hajósoknak. Ezeket a szobrokat, Herakles nevének említése nélkül Tabari, Idrisi és Dimaáqi is leírják. Érdekes azonban, hogy ezekben a leírásokban Herakles neve helyett néhol Nagy Sándorét találjuk. Ez a változtatás könnytn éithető, hiszen az aiabok előtt is isméit volt, hogy a régi hősök köziil Nagy Sándor jutott a legmesszebb a világ szélei felé. Számunkra azonban a legfontosabb az, hogy míg ezeknek a hagyományoknak egy részében egy rézszoboriól, mégpedig többnyire Nagy Sándorszoborról van szó, más esetekben, ugyanebben az összefüggésben, egy Sárga3 Ant. Tıınulm. IV (19.57). 301—302. ' A késői zoroasztriánus messiás-vtiradalmaknak, közelebbről a Bahrám Cöbín alakjához fűzőiló képzeteknek a siita iszlámra és egyes misztikus tanokra tett hatását l>ehatóan tárgyaltam uhban az előadásban, amelyet a X. Nemzetközi Vallástörténeti Kongresszuson tartottam Marhurgban, 19(50. szeptember 12-én «Die spátsassanidischen und schiitischen Mahdi-Erwartungen» eímen. 355
