Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
11 támiai kolostorok életéről írt munkájában 2 9 elmondja, hogy a hunok, akik bizonyára Örményország és Kappadokia 3 4 felől vonultak délre, az Amida környékén levő kolostorokat is.rettegésben tartották 3 1 Minthogy e vidéknek a szabir betörés idején maga Efézusi János is lakója volt, tudósításának különös értéket kell tulajdonitanunk. Az ő kolostori történeteinek egyik helyén (ed. B ROOKS 78 4) van szó egy ,.kijelentÓ8"-ről is (^V*^^), amely a szöveg szerint a hunok betörését jövendöli meg. Ez az eddig figyelembe nem vett fontos adat aligha jelenthet mást, mint azt, hogy Efézusi János korában, tehát a VI. század közepe előtt már megvolt a szír apokaliptikus Nagy Sándor-legenda. Addig azonban, amíg a szír Nagy Sándor-irodalom ránk maradt szövegei is létrejöttek, még jó néhány évtizednek kellett eltelnie. Pseudo-Kallisthenes szír fordítása ugyanis legkorábban a VI. szádad végén készült. Még későbbi, amint majd alább látni fogjuk, a szír Nagy Sándor-legenda. VII A tulajdonképpeni szír Nagy Sándor-regény, tehát Pseudo-Kallisthenes szír fordítása, elsősorban a X. századi ivrehipresbytertől, l^eotól származó latin fordítással mutat fel egyezéseket, s azzal együtt az A-kódex (a-reeenzió) szövegtípushoz tartozik. 3 2 Amint NÖLDEKE világosan kimutatta, 3 3 a szír fordítás egy középperzsa nyelvű eredeti nyomán készült. Ezt az mutatja, hogy a tulajdonnevekben található íráshibák legnagyobb része csak egy pehlevi előzmény alapján magyarázható. A szír változat jelentősége elsősorban a szövegkritika terén mutatkozik meg, mégpedig MERKELBACH legutóbb tett idevonatkozó megjegyzései szerint 3 4 nem annyira a/. A-reeenzió szempontjából, mint inkább abban, hogy a szír szöveg a különböző más nyelvű és típusú változatok egyébként, bizonytalan értékű olvasatait számos esetben döntően erősíti meg. A pehlevi közvetítő szöveg keletkezési idejét megállapítani csak hozzávetőleg tudjuk. Az ante quem azonban mindenesetre a VII. század " DE beutis Orientalibus (ed. B ROOKS : Pııtr. Or. XVII). 5 0 Az események másik kortársa, Andreas, a kappudokiai Kaisareia püspöke szintén Góg és Mágóg népét látta a hunokban (vö. MORAVCSIK GYULA, Bvzantinotureieu I, 107). S L MARKWART, Südarmenien (Wien 1930), 103—4. " Vö. MERKELBACH, i. m. 62, 66. AUSFELD, PFISTER és C'AKY (i. m. 1 I) Leo fordítását és a szír változatot a ő-siglával jelölik és külön recensioként sorolják fel. A Lrofordításból készült fiatalabb reeensionak, a História de preliisnek J 3-al jelölt interpolált változata (vö. MERKELBACH, i. m. 163—171, CARY, i. m. 58) az. alapja u magyar Nagy Sándor-históriáknak (vö. KIRÁLY GYÖRGY, 1TK. 1918 : 132—33; F. P. MAGOUN, Tho Gests of King Alexander of Maeedonia, Cambr. Mass. 1929, 54). A szerb—horvát és szláv Nagv Sándor regényről és annak forrásairól alapvető megállapításokat tett HADROVICS LÁSZLÓ a M. Tud. Akad. 1957. évi nagygyűlésén tartott, nyomtatásban még nem közölt, előadásában. M Beitráge zur Geseh. des Alexanderromans 11 — 17. 3 4 1. m. 66. 345
