Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szír Nagy Sándor legenda: Horváth János Emlékkönyv: MTA I. Oszt. Közi, XIII, 3-20
10 IV A szír Nagy Sándor-legenda keletkezési körülményeinek a szempontjából azonban a 395/6. évi nagy hun betörés bizonyos földrajzi vonatkozásai mégis igen fontosak. Amint ugyanis forrásainkból kitűnik, 2 2 ez a betörés Észak-Mezopotámiát már 395-ben érintette, 396-ban pedig újra ezen a vidéken át vonultak a hunok, ez alkalommal a perzsa főváros felé. Nem lényegtelen 2 2 A 395. évi liun. betörés eseményei több szempontból még mindig tisztázatlanok. Az alapvető hiányosság fi hun betörés klasszikus-filológus feldolgozóinál, n legújabbaknál is (E. DEMOUGEOT, De l'unité á la division de ]' Empire romáin 1395—110], Paris 1951. 112—117, 147—149, 162—165; H. HOMBYER, Attila. Berlin 1951. 27. 114; E. ALTHEIM, Attila únd die Ilunnen. Baden-Baden 1951. 79, 98 ; vö. még E. A. THOMPSON, A History of Attila and the Iluns. Oxford 194H. 31) abban mutatkozik inog, hogy ezek a szerzők nem ismerik a „Liber Calipharum" néven ismert szír krónikának a 395/6. év i hun betörésről szóló tudósítását. Ennek valószínűleg az az oka, hogy MARKWART, aki tévesen hitelesnek ismerte cl az Ibériai Péter szír vitájában található idevonatkozó ada tot (vö. erről az Ant. Tan. II, 134—138. lapján tett megjegyzéseimet), tévedésével helytelen irányba terelte az egész kutatást. Bizonyos mértékig helyrehozta MARKWART tévedését O. WESENDONK (Klio XXVI [1933], 341 : őt követi VÁozv PÉTER: Attila és hunjai, szerk. NÉMETH GY., 64, 77—8. 108, 304), nki ugyan e cikkében általában MARKWART elméleteit ismétli meg, azonban rámulat arra is, hogy a 395/6. évi hun betörés leírásában a „Liber Calipharum" elbeszélése Priskoséval egyezik. WESENDONK nem foglalkozik részletesen ezzel az. egyezéssel, pedig a szir adat jelentősége, különösen földrajzi és kronológiai szempontból igen nagy. A nagy betörés képe most már részleteiben is világosan áll előttünk. Philostorgioshöl (XI, 8) tudjuk, hogy a betörő liánok kiindulópontja a Dontól nyugatra volt (VÁczv, i. m. 75, MARKWARTIIOZ hasonlóan nem értékeli kellőképpen ezt a tudósítást). A „Liber" Calipharum, Pseudo-Dionvsios szír kró nikája és Priskos, valamint számos más görög és latin forrásból tudjuk, hogy a betörés még 395-ben elérte Észak-Mezopotámiát, Szíriát, de Tvappadokiál és Gr,latiát is érintette. Kisázsiából visszajövet, 396-ban, a hunok az észak-mezopotámiai ouphene tartományán át délre vonultak. A Liber Caliplmrum szerint a Tigris forrásvidékének es felső folyásának vidékén át haladtak délre egészen n perzsa főváros. Ktesiphon közelébe. Onnét, amint Priskosból tudjuk, vereségük után Azerbeidzsánon keresztül vonultak vissza- Pseudo-Dionvsios Amidát (a modern Divarbnkir), Ingiléiiét. az alább említett Efézusi János szülőföldjei, Arzon tartományt, Martyropolis, Hanzit, Ziyata es Arsamo sata vidékét név szerint is említi. Mindezek a helyek Észak-Mezopotámiában a Tigris forrásvidékén. valamint attól délre vannak. Kronológiai szempontból értékes Kyril Ionos szír szerző egyik metrikus homiliájn is, amely a 396. esztendő Mindszent ünnepére készült. Ebben utalás történik a hunok 396. évi észak-mezopotámiai átvonulására is. VAn/.v (í. m. 284 -6), abból kiindulva, hogv a Mindszentek ünnepe 395-ben is novo l-re esett, a 395. évre datálja a homiliát és o benne leirt eseményeket. Amint azonban már LANDERSOOHEER is rámutatott a Ivv rillo nas müveihez írt bevezetésében (7), a negvedik századból összesen csak három Mindszent et ismerünk, amelyek kivétel nélkül mind tavaszra estek. — A. Kyrillonos -Ibsaniyn kérdésben egyébként fontos változást hozott, hogy J. B. S EGAL közzétette N legrégibb ismert szír feliratokat. Ezekben az Absamya név mint pogány theofor név szerepel. Ez szinte bizonyossá teszi, hogy Absamvának egv második, keresztyén neve is volt. A legfontosabb tanulsága azonban az a szír forrásoknak, hogv segítségükkel Kutropius ellentámadásának a Claudianus alapján csak hozzávetőleg megállapítható időpontját a 396. évre rögzíthetjük. Hasonló hiányosság mutatkozik a 435. évi hun betörés klasszikus-filológusoktól származó feldolgozásaiban is. Ebben az esetben „Antioehiai" Izsák szír író ('. A. Mosstol kiadott „Királyi város" című homibájának a nem-ismeretéről van szó. Hz a homilia ugyanis Proklos bizánci patriarcha elveszett beszédével együtt az ezékioli prófécia alap ján foglalkozik a hun betöréssel. Itt azonban a kiadó, Moss sem vette észre, bog a homilia milyen textus alapján készült és hogy milvén célzásokat tartalmaz a korabeli eseményekre. — Ezzel a homiliával egy kéziratban levő értekezésemben foglalkozom részletesen. 343
