Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Középperzsa eredetű szír tudósítások: Antik Tanulmányok V (1958), 251-3
456 Ezt a részt legutóbb Moravcsik Gyula vonta be a Kaukázus környéki keresztyen miszszióra vonatkozó adatok tárgyalásába* Mindhárom függelék feldolgozói hangsúlyozták, hogy ezeknek az adatoknak már csak régiségük miatt is nagy jelentőseget kell tulajdonítanunk. Igen fontosnak bizonyult a szír kéziratok kiváló szakértőjének, Wrightnak az a megállapítása is, hogy a mii londoni kéziratát ploográfiui kritériumok alapján a 7. század elejéről kell származtatnunk.' A História miscella második függelékének értékelésekor azonban az eddigi kutatás nézetünk szerint túlságosan is Marquart, illetőleg Land hatása ulatt áll. Land ugyanis úgy vélte, hogy a nomád népek neveit a második függelékben a szerző azoktól az Amida környéki perzsa és hun hadifogságban megfordult szírektől hallotta, akiktől a harmadik függeléknek a hun-misszióra vonutkozó elbeszélései is származnuk, amit Markquart később még azzal is megtoldott, hogy az itt felsorolt nomád népek a Kaukázustól északra laktak. Ezzel szemhon rá kell mutatnunk arra, hogy nomád népek listájában előforduló népneveket nyilvánvalóan nem az 530 körüli valóságos földrajzi helyzet alapján jegyezték fel, hanem azok, amint a névalakok is világosan mututják, bizánci forrásoktól származnak, amelyek közül néhányat a szerző az egész mű összeállítása során egyébként is léptennyomon használt. Arról sem lehet szó, hogy a lieftalitákat vagy az avarokat 555-ben a Kaukázustól észukra élő népek közé sorozzuk, hiszen jól tudjuk, hogy az avarok, illetőleg heftaliták nyugati, a Kaukázus környékét is érintő vándorlására csak 558-ban került sor. Más kérdés annak a meghatározása, hogy a második függelék egyes népnevei milyen bizánci forrástól származnak. Ebből a szemponttól a legkönnyebb a helyzetünk a mesebeli népek, a HRWS-ok és az amazonok esetében, ezeket ugyanis a szerző a Nagy Sándorregény valamelyik szír változatától vette. 7 Itt azonban mindjárt meg kell jegyeznünk valamit, ami a kérdés nem-szírológus kutatói előtt eddig sohasem volt világos, mégpedig azt, hogy a szir HRWS névalak egy bizánci 'Pûıç közvetlen átvétele semmiesetre sem lehet. A szókezdő aspiralt (5-val kezdődő görög neveket a szírek vagy r-el, vagy rá-val írják át, de sohasem ár-rel. Ez az átírásmód érvényesül például a Ptolemaios-kivonat 'Pâoooç ailuta esetében, ahol a szír szerző flWSÍES-tír át. Pigulevskaya tehát nézetünk szerint igen helyesen járt el, amikor az egész eddigi kutatással szemtón valamilyen közvetítést tett fel u HRWS esetében. Legfeljebb csak abban nem érthetünk vele egyet, hogy ezek a nevek örmény közvetítéssel jutottak volna el a szír szerzőhöz. A lista egyes népnevi ugyanis a bizánci eredetivel szemben sajátságot íráshitókat mutatnak, amelyek örmény közvetítéssel semmiképp nem magyarázhatók. így, bár Pigulevskaya magyarázatu mellett hivatkozhatnánk arra, hogy a História miseella szerzője Amida környékén, tehát az örmény határvidéken élt, mégis, ebben a kérdésben más magyarázat után kell néznünk." Ez uzonban magától kínálkozik, ha középperzsa közvetítést teszünk fel. Ebben az esetben ugyanis azonnal nyilvánvaló lesz, hogv a pehlevi W—R hetű kettős hangértéke kifogástalanul megmagyarázza a szír KWRTRC.R formában a bizán eival szemben mutatkozó felesleges r-et. Nyilvánvalóan ugyanez a magyarázat a SRWRGWR név második — felesleges — r-jének az esetében is. Jellegzetes közepperzsa alaknak magyarázható a HWRGR névalak is, bár hasonló névalakkal a bizánci forrásokban is találkozunk. Különösen világos azonban a pehlevi közvetítés a HRWS esetében: tekintettel arru, hogy a görög átírására a pehleviben is a hr- szókezdőt volt használatos. A középperzsa közvetítés mellett igen nagy súllyal esik latba továbbá, hogy az örmény és szomszédos területek leírásában a szerző nem az örmény, hanem a perzsa alakokat (Gurzftn, Sisakén, Arrán) használja. Ugyancsak világosak az átvétel földrajzi körülményei is : a szerző Amiiln (a modern Diyarbakir Északmezopotámiátón) környékén élt, tehát a perzsa határon, a nisibisi perzsa nesztoriánus szellemi központtól nem messze. Hivatkozhatunk végül arra is, hogy ugyanezen a vidéken készült a Nagy Sándor regénynek az * Vö. Moravcsik: Szent István Emlékkönyv I, 188. • Wright állításait most könnyen ellenőrizhetjük W. H. P. Hatch nagy paleográfiai gyűjteménye alapján (An Album of Dated Syriae Manuscripts, Boston 1946), amelynek régi esztrangeló írással irt specimenjei közül különösen a XXVI. táblán közölt, 564-ből datált szinte teljes egyezést mutat a História Miseella londoni kéziratával. 7 Vö. Marquart: Streifzüge, 357. " A HRWS alak pontosabban nem u pyCb népnév, hanem az ezékieli (a LXX-ban) 'Pá>; megfelelője. A Nugv Sándor regénynek a görög eredeti alapján készült. Dínawarínál megőrzött arab változatában a 'Piü;-ok helyét a „vörös"-ök foglalják el. ,,Vörös"-nek, vagyis (íoiímoi-nnk, vafcv éovdooi nnk nevezték a bizánciak a szlávokat hajszínük miatt már Prokopios korúban is. 334
