Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 is téves : a Col erődnév ugyanis az albán Moses Kalankatvac'i (I, 274 1 0) kivételével minden örmény írónál 11 5 Cor formában van meg, s ugyanezt az alakot találjuk Prokopiosnál (ed. Haury II, 496 1 8) is. Michael Syrus /ör- alakja szintén nem erősíti meg a col olvasatot, azonban ebben az esetben nem is (ör-ról, hanem, amint Barhebraeus párhuzamos szövegéből kitűnik, 11 6 törqról (török) van szó. Látszólag sokat mond Moses Kalankatvac'i egyik helye (1, 27), ahol a Kaukázussal kapcsolatban a heftaliták neve szerepel az összetett Kamiéik Hcp't'alk' formában. A név első fele hapax legomenon, amelyet Marquart (UJb. IX, 98) afganisztáni nevekkel próbál kapcsolatba hozni, 117 a második elem azonban Marquart szerint világosan bizonyítja, hogy a Kaukázusban heftalitákkal is kell számolnunk. Egy másik alkalommal 11 9 (Wehrot, 93—4) Marquart az örmény kutatók figyelmét hívja fel arra, hogy milyen fontos volna Moses adatának eredetét tisztázni. Ezzel kapcsolatban a magunk részéről csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az adat eredetére vonatkozólag maga Moses is elég pontos felvilágosítást ad. Az idézett fejezetben ugyanis arról van szó, hogy Szent Mesrob (361 — 441) Albániában is térített volna s azoknál a népeknél, akiket Nagy Sándor rekesztett be a Kaukázus hegyei közé, így a gargaroknál (a legfontosabb albán törzs) és a kamicik hep't'a'k'-nál. Ez a közlés semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a X. századi Moses a Nagy Sándor-regény valamelyik örmény változatából vette adatát. Ez természetesen döntő körülmény az egész kérdés megítélése szempontjából, hiszen tudjuk, hogy a Nagy Sándor-regény különböző változatai szinte minden nomád népiét kapcsolatba hoznak a kaukázusi kapukkal és Nagy Sándornak a Kaukázust elzáró falával. A heftaliták esetében ebbe talán az a körülmény is belejátszhatott, hogy a heftaliták a valóságban az indiai Kaukázus (a Parapamisos ~ Caucasus Indicus) vidékén laktak. Elfogadhatatlan végül Marquart magyarázata földrajzi szemp>ontból is. A kaukázusi auharok egykori fővárosa. Hunzah ma is megvan, azonban földrajzi helyzetére semmiképp nem alkalmazható Ps. Moses Ptolemaios átdolgozásának fent (125) tárgyalt leírása, amely szerint a hunok fővárosa (a Varaó'an nevet viseli) a tengerparti lapályon a Kaukázus irányában fekszik. Fejtegetéseinket azzal zárhatjuk le, hogy a bizánci, örmény, szír és mohamedán források együttes szemléletéből világosan kibontakoznak Dagesztán történeti földrajzának körvonalai. Az V. század után Derbendtől délre egy massageta, északra p>edig egy hun töredék élt a tengerparti lapályon, a kazárok déli szomszédságában. A hunoktól nyugatra, a mai avar földön éltek a dagesztáni avarok ősei, az auharok. Az auhar uralkodó, az «aranytrón ura» Hunzahban székelt. Az auharok nyugati szomszédságában, az Ibériai-kapu közelében volt az alánok földje. 1" Vö. H. Htibschmnnn: Arm Gramın. I, 218- 9. 11 4 Streifzüge 485 3. jegyz. ; Marquartot követi A". Herzjehl: Zoroaster I. Princeton, 1947. 16. 14 7 UJb 9 (1929 ) 98. 11 4 Wehrot 93 4. 11 4 Még kevéebó meggyőző Marquart (Komanen 74) magyarázata a t'araFan név ós az uar-ok nevének összefüggéséről. Marquart hibás magyarázatait tovább fejleszti J. Ha'utsig: Byzantion 23 (1954) 275—462. Ennek az októberben megjelent értekezésnek az eredményeivel a magunk részéről éppen azért általában nem tudunk egyet érteni. Az avar vándorlás helyes dátumát ós a heftaliták, valamint avarok viszonyát illetőleg vö. a .Magyar Nyelvben 1954 júliusában megjelent, fent (123. jegyz.) idézett értekezést. 299
