Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 szavárd néprész vezérében a feljegyzőnek szükségszerűen a besenyőktől 889-ben megvert magyar vezért, Levedit kellett látnia. Ezért látszik úgy Konstantinos szövegéből, mintha a Dontól nyugatra élő Levedi 889 után szorult volna még nyugatabbra, Etelközbe, holott maga a császár ugyanabban a fejezetben vilá gosan megmondja, hogy Etelközbe a szavárdok mentek, mégpedig a kangar—szavárd háború idején. % Ha a császárnak a korabeli besenyők ós a régi kangarok azonosításával elkövetett egyetlen tévedését helyreigazítjuk, szavaiból minden változtatás nélkül magától adódik az események valódi sorrendje. A magyarokat régen valamilyen okból szavárd-n&k hívták. A szavárdok népe egy kangar támadás után kettészakadt. Az egyik szavárd rész Etelközbe költözött, a másik keletre Persarmenia északi határára. 889-ben a besenyők megtámadták a levediai magyarokat. A magyarok nyugatra vonultak, majd Árpád fejedelemmé választása és egy újabb besenyő támadás után Nagy Moráviába költöztek. A kangar—szavárd háború színhelyéről ós időpontjáról a császár semmit sem mond. Tekintettel azonban arra, hogy a kangarok 541-ben szerepelnek a Kaukázustól délre, a kazár birodalom kialakulása, tehát 550—600 után viszont a Volgától nyugatra egyetlen forrás sem tesz említést róluk, továbbá arra, hogy a szavárd, név a magyarok esetében is igen régi időpontra mutat, valószínű, hogy a kangar—szavárd háború a VI. vagy VII. században, de mindenesetre 750 előtt jóval, valahol a Volgától nyugatra ós a Dontól keletre játszódott le. A szavárdok egy része ekkor költözött Etelközbe, a Don~ Ételtől (vö. MELICH JÁNOS: KCSA. II. 237-8; LIGETI: MNy. XXXII, 184) nyugatra levő vidékre. Ez a néprósz később a törzsnévi eredetű magyar nevet vette fel. Történetéről a bizánci forrásokban a VI. és VIII. századok között mutatkozó hézag miatt részletes ismereteink nincsenek. A IX. században, Jaihání korában keleti határfolyójuk még mindig az Etel volt. Az Etel táján emelték ellenük 833 táján a kazárok Sarkéi várát. Nyugaton, az Al-Dunánál ekkor a bolgárokkal voltak határosak. Itt, az Etel és az Al-Duna között, a Xıd/ıâç és Xıyyıkovç mellett volt 889 táján Levedi szállása. Azokról a körülményekről, amelyek között a mogyéri vagy mugyeri, esetleg megyéri törzs neve a magyarságot alkotó eredeti népelemek összeolvadása során, előbb talán a türk -és szavárd mellett az egész törzsszövetség nevévé válhatott, P AIS DEZSŐ (MNy. XLIX, 291) fejtegetései tájékoztatnak. A magyarság honfoglalás előtti hazája tehát hosszú időn át Etelköz volt. A Levedia ezzel szemben rövid életű földrajzi elnevezés, amely Etelköz területének csak egy részét, Levedi törzsének 889 körüli szállásterületeit jelöli. Amikor tehát a 40. fejezet más magyar tudósítói arról beszéltek, hogy a magyarok a honfoglalás előtt az Etel folyo közében ( yExsk xolí KovÇov) 278
