Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 kétszáz éves tévedéseket velük kapcsolatban. 1 1* — A földrajzi ellentétekért szintén nem tehetjük felelőssé sem Konstantinost, sem magyar informátorait. A császár (cap. 37 t_ u) csak annyit mond, hogy a magyarok, így Levedi is. a 889-i besenyő támadás idején a besenyők későbbi hazájában laktak. Ezt pedig bizrást mondhatta, hiszen azt, hogy a besenyők a magyaroktól foglalták el kéeőbbi, 889 utáni hazájukat, a 38. és 40. fejezet magyar tudósítóin kívül a 37. fejezet besenyő informátorai is állították. Nem kételkedhetünk azonban Jaáhání szavainak bitelében sem, aki a helyszínen járt kereskedők beszámolói alapján mondja, hogy a magyarok keleti határfolyója már 889 előtt az Atil volt. AIX. századi magyar történelem két főforrása: Jaih&nl ós Konstantinos császár közlései között mutatkozó zavaró ellentétek az utóbbi ötven esztendő magyar őstörténeti irodalmában egyre világosabban rajzolódtak ki. Meggyőző magyarázatukra azonban mindez ideig nem látszott lehetőség. — Az új kangar vonatkozású szír adatok rendkívüli jelentősége a magyar őstörténetkutatás szempontjából abban van, hogy a besenyők és kangarok közötti viszony egyes vonatkozásainak tisztázása egyben lehetővé teszi a Jaih&ní és Konstantinos magyar vonatkozású tudósításai között mutatkozó megfejthetetlennek vélt ellentétek feloldását is. A helyes nyomra egyrészt az a bizonytalanság vezet rá bennünket, melyet a császár a kangar—besenyő kettős név magyarázgatásával árul el. másrészt a 38. „magyar" fejezet elején használt, szintén nagyfokú bizonytalanságról tanúskodó „valamilyen okból' kifejezés. Ez a tájékozatlanság ugyanis világosan bizonyítja, hogy a császárnak, — illetőleg inkább a forrásként használt feljegyzések szerzőjének 1 1' — munkája megszerkesztésekor sem magyar, sem pedig besenyő informátoroktól nem volt alkalma érdeklődni a rendelkezésre álló magyar és besenyő vonatkozású kancelláriai adatok néhány előtte nem világos helyéről. Mikor tehát a magyarokról szóló egyik tudósítás arról beszélt, hogy a magyarokat régen, ró naXaióv szavárd-ndk hívták, s hogy a szavárdokat a kangarok támadása szakította ketté, a feljegyzőnek, aki a besenyő vonatkozású közlésekből úgy tudta, hogy a kangar név a besenyők vezértörzscsoportját jelöli, szinte szükségszerűen arra a gondolatra kellett jutnia, hogy a régi kangar—szavárd háború a többi informátorok beszámolóiból is jól ismert 889-i besenyő—magyar háborúval azonos. E tévedésében az is megerősítette, hogy mind a régi kangar—szavárd, mind pedig a 889-i besenyő—magyar harcokat a megvert népnek, illetőleg egyik részének a nyugatra való vándorlása követte. így az Etelközbe költözött "« Egy újabb magyarázat (Századok 1 »45- 1946: 1-33) szerint a De adm. imp. 38. fejezete eredetileg a honfoglaló Árpád személye köré fonódó mithikus elbeszélés, amelyben korábbi és későbbi események a mithoszban szokásos módon szabadon keveredtek össze. E szerint a magyarázat szerint Levedi a VIII. század második felének szereplője. A mithikus eleinek a császár racionalizáló eljárása folytán maradtak ki volna az elbeszélésből. — Ezzel a magyarázattal szemben súlyosan esik latba, hegy a mithikus elemnek a legcsekélyebb imradvánva sem figyelhető meg a császár elbeszélésében. 1, 7 MORAVCSIK GMU.A szóban közölt véleménye. 277
