Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 11. A magyar törzsszövetséget nyugatra szorító 889-i besenyő támadásról Konstantinos besenyő (cap. 37.) ós magyar (cap. 38., 40.) tudósítóktól egyaránt értesült. Ugyanerről a besenyő támadásról egy nyugati szerző, Regino (MHK. 320—3) is megemlékezik. A támadás történetének elmondásában azonban Konstantinosnál zavaró kettősség mutatkozik. A császár szerint a támadás idején a besenyőket — előtte nem világos okokból (vö. fenn 39) nem besenyőnek, hanem kangar-nak hívták. Feltűnő, hogy a császár (cap. 38 9_ 1 0) szerint ugyanakkor a magyarokat sem magyar nak, hanem „valamilyen okból" (éx Ttvoç aizíag) szavárd-nak (ad fi agroi áotpaÁcu) nevezték. Konstantinos (cap. 38 M— 7) szerint a szavárdok egy része a besenyőktől elszenvedett vereség, tehát 889 után költözött „Perzsia vidékére". A szavárdok másik része a vereség után a császár szerint Etelközbe ('AreXxovtiov), majd rövid etelközi tartózkodás után a mai Magyarország területére vonult. Mindhárom állítás szemben áll a mohamedán és más források tanúságtételével. jaihâni fent (12) idézett tudósításából kitűnik, hogy a besenyők már Volgán túli, tehát 889 előtti hazájukban is a besenyő, a magyarok pedig ugyanakkor a magyar nevet viselték (BiblGeogrArab. VII, 142 7). 11 3 A honfoglaló magyarság állítólagos szavárd nevéről egyetlen más keleti, nyugati vagy hazai forrás sem tud. A keletre vonuló szavárdok szintén nem 889 után, hanem örmény és mohamedán források szerint sokkal korábban kerültek Persarmenia északi határára. 11 4 Vándorlásuk időpontját őstörténeti irodalmunkban Balâduri (ed. DE GOEJE 203 L S) arab történetíró szavaira való hivat 1, 4 VÓ. PAULKR (ÍVI LA, A magyar nemzet története Szent Istvánig. Bp.. 19'HJ. 142 51. jegyz. 11 4 A konstantinosi savart- és az örmény sevordi nevek azonosságának a szempontjából nagy jelentőségű örmény történeti allatokat a szakirodalomban először J. S AINT MABTIN (1818.) gyűjtötte össze. D'OHSSON (1828.) idevonatkozó mohamedán adatokra utalt. A szavárd vonatkozású örmény és más adatokat nálunk nem THUBY JÓZSEF újította fel, amint azt a hazai és külföldi szakirodalomban MARQUART (Streifzüge 36 4. jegyz.) nyomán gyakran megjegyzik, hanem LUKÁCSY KRISTÓF (i. m. II, 157 —8 ; egy részletkérdésben maga THUBY [Sziázadok 1897: 323 2. jegyz.] is hivatkozik LUKÁCSY fejtegetéseire). Viszont THUBY érdeme, hogy elsőnek mutatott rá a lie adm. imp. rap. 38.-ban megnyilvánuló kronológiai zavarra. THURY (i. h. 393) szerint, minthogy a magyarok egyik csoportja 839-ben a/. AlDunánál, másik csoportjuk pedig 854-ben a Kur vidékén harcol, az elválásnak 830 táján kellett végbemennie. — MARQUART (Streifzüge 36, 45, XXIII) egy mohamedán forrás (vő. itt a következő jegyzetet) alapján 750 tájára teszi az elszakadást. A szavárdok szerinte onogur kötelékből váltak ki - FEHÉR GÉZA (KSz. XIX/2 [1921.], 46-57) szintén tévesnek mondja Konstantinos kronológiáját, ö azonban szabir néptöredéket lát a magyarokkal azonosított szavárdokban. — Konstantinos kronológiája NÉMETH GYULA (HonfKial. 317) szerint is határozottan téves: a szavárdok sokkal a Konstantinostól megadott idő előtt kerültek a Kur vidékére. — C. A. M ACARTNEY (The Magyars in the ninth century. Cambridge, 1930. 98) rámutat arra, hogy a császár elbeszélésében (cap. 38.) két esemény emléke keveredik: egy régi cserkesz támadásé (i. m. 107), amely a magyarokat 830 táján a Kubán ós Don közötti hazájukból Etelközbe, a Don nyugati partjára vetette és a besenyő támadásról, amely a bonfoglalásra indította a magyarokat. M ACARTNEY magyarázatainak legnagyobb része elhibázott. Téves cserkesz elmé'ete és a mohamedán forrásokhoz fűzött fejtegetése, valamint tévesek általában a császár szövegéhez fűzött megjegyzései is. A De adm. imp. 38. fejezetével kapcsolatban tett megállapí275
