Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 TCIV rrjvixavta Káyyag inovo paÇofiévwv tö rüv TovQxmv tpoaaárov r'irrrjő rj : Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők között háború ütött ki, a türkök hadserege verepéget szenvedett. . ." (MORAVCSIK forditása, i. kiad.). — A második és harmadik helyen tehát a császár ismét a besenyők kettős nevét magyarázza, amikor azt mondja, hogy a besenyőket régebben — így a kangar—szavárd háború idején is — kangar-nak nevezték, minthogy ez a név a besenyőknél maguknál a vitézség és nemesség jelölésére szolgált. Arról, hogy a kangar név: ngoagyogía, óvo/ua 'vitéz, nemes' jelentésű közszó volna, egyik helyen sincsen szó. Hogy miért használták a besenyők a kangar nevet a.nemesség és vitézség jelölésére, a császár nem tudja, a besenyőkről szóló tudósításának bevezetése (cap. 37 u 9) alapján azonban megállapíthatjuk: azért, mert az a három törzs, amely a kangar nevet viselte, a besenyő törzsszövetség három első törzse, vagyis vezértörzse volt. Konstantinos tudósítása ellen, amely szerint a besenyők a kangar vezértörzsek nevét 'nemes születésű, vitéz' értelemben használták, hitelesség szempontjából tehát nem emelhetünk kifogást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a császár fogalmazása határozottan közhelyszerű. A császár ugyanis a kangarok nemességéről és vitézségéről ugyanazokkal az ávőgeía és evyéveia szavakkal emlékezik meg, mint amilyenekkel: ávőgeía, ró rov yévov; negiepavég (cap. 38 1 7_g, 3 7) Levedias előkelő származásáról. Hasonló „topos"-okkal léptennyomon találkozunk a barbár vonatkozású bizánci leírásokban (vö. MORAVCSIK, ByzTurc. I, 72—3). Elég utalnunk Konstantinos atyjának, Bölcs Leónak a „Taktiká"-jára (vö. MORAVCSIK: Századok 1951: 334—53). lo s'' Ami a kangar névvel kapcsolatban előadott konstantinosi topos eredetét illeti, nem lehetetlen, hogy a császár magyar tudósítók más összefüggésben mondott szavait idézi. Annak a szemléletnek ugyanis, amely szerint a nemes ember egyben vitéz is, a magvai krónikák a császáréval szórói-szóra egyező fogalmazásban adnak kifejezést (vö. Anonymus Almossal kapcsolatban mondott szavait: 11 0 „clariores genere et potentiores in bello", valamint a Zágrábi és Váradi Krónika szintén Álmossal kapcsolatban használt kifejezését: „propter sıam nobilitatem et virtutein electus"). — Az ávőgeíog szót Konstantinos (cap. 39 u) a kavarokkal kapcsolatban is használja, itt azonban üres toposként. Arról ugyanis, hogy a magyarokhoz csatlakozott kavarok az előőrsöt alkották a magyarok hadi felvonulásaiban, Konstantinos hiteles forrásból értesülhetett. Az a magyarázat ezzel szemben, amely szerint a kavarok vitézségük révén jutottak ehhez a hálátlan szerephez, tárgyi szempontból helytelen (vö. NÉMETH, HonfKial. 234—5), és már fogalmazásával is elárulja az előbb tárgyalt toposokkal való kapcsolatát. Mindez azonban azt jelenti, hogy a kangar név esetleges eredeti köznévi jelentéséről a császár szavaiból semmit sem tudhatunk meg, s hogy emiatt a 1Mb [Vö. még fent 9, 11 7 jegyz ] 11 0 Vö. Századok 1945 1946: 16. 273
