Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 és arab megfelelésekből ítélve kizárólag % (vö. TELEGDI : i. h. 197 —200). Bizánci X-t ír át a szír k a Vitában előforduló 'eskémd: axrjpaéa krisfyaná: XQiartavoq szavakban is. A Vita kangar névalakjának egykorú hangértéke tehát jfaw^ar. Feltűnő a szír heftarnn r-je. Erre vonatkozólag azonban NÖLDEKE fejtegetéseire 9 1 utalhatunk. NÖLDEKE szerint olyan forrásokban, amelyeket középperzsából fordítottak, az r~Z váltakozás mögött nem nyelvi jelenséget kell keresnünk. A váltakozás oka az, hogy a pehlevi írásban az r és az l jele azonos. Ha tehát a forditó egy ritkább, neki ismeretlen nevet írt át pehlevi írásos eredetiből, találomra kellett választania a két lehetséges olvasat között. A szír szövegekben mutatkozó hasonló hibák a legbiztosabb jelei annak, hogy a fordító pehlevi eredetiből dolgozott. Az elmondottak magyarázzák meg a Vita kangar (a \xangar) és a Martirolúgium hangar névalakjai között mutatkozó eltérést is. A pehleviben ugyanis a /-nek és a Á-nak szintén közös írásjele van. Mikor tehát a két szír fordító a pehlevi eredetiben a [xjhangar névhez ért, választania kellett a két lehetséges olvasat között. A Vita fordítója volt a szerencsésebb: ő a xungar olvasat mellett döntött. A bizánci xúyyao és a szír yangSr szókezdői között mutatkozó eltérés más esetekben is gyakran jelentkezik. A középperzsa és a középgörög (hasonlóan az óorosz és az örmény) ugyanis a postpalatalis k fonémmel nem rendelkezett. úgyhogy az idegen k (q)1 más hanggal kellett helyettesítenie. Erre a célra a legjobban a x és a k feleltek meg. A helyettesítés azonban nem minden esetben volt következetes. Ugyanabban a korban és ugyanabban a nyelvben is gyakran mindkét hanghelyettesítéssel találkozunk. 9 2 Minthogy a perzsiai középperzsa nyelvű nesztoriánus irodalom a mohamedán hódítás idején teljesen megsemmisült, annak, hogy a perzsa nesztoriánusok a szir mellett egykor a középperzsát is használták irodalmi nyelvül, csak közvetett bizonyítékai vannak. BAVMSTARK azonban már régebben annak a nézetének adott kifejezést, 9 3 hogy a perzsa nesztoriánus katholikoszok egészen a IX. századig sokkal többet írtak perzsául, mint azt jelenlegi gyér forrásaink alapján gondolhatnék. Mar Aba a Vita szerint maga is kitűnően ismerte a pehlevi irodalmat, és feltehető, hogy hatalmas irodalmi munkásságának legalább is egy része perzsául készült. 9 4 Vitája, amelyet egjdk tanítványa az elmondottak értelmében középperzsa nyelven írt, mutatja, hogy környezete " A Nagy Sándor-legenda középperzsából fordított szír változatáról: Denksohriften der k. Akad. d. Wiss. Wien. Phil.-hist. Ki. XXXVIII/5 (1890.), 12-6; vö. még KMOSKÓ I, 16. 9 9 A kérdéssel a kazárok perzsa, örmény s bizánci yazar nevének tárgyalása során részletesen foglalkozom a kazárokról szóló kéziratos értekezésemben. "Die ehristlichen Literaturen des Orients 1: Sammlung Göschen. N 527. Leipzig, 1911. 8. "A. LE COQ expedíciója Bulayiqban talált egy „kánon"-okat is tartalmazó pehlevi psalteriumot (vö. F. C. A NDREAS : Sitz. Ber. d. Preuss. Ak. d. W. Phil.-hist. Kİ. 1910/11, 869 — 71)- A szír nyelvű nesztoriánus zsoltár-kánonokat a források tanúsága 268
