Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szakrális királyság a steppei népeknél (a kazároknál és a magyaroknál): Magyar Nyelv LXX (1974), 11-7
11 sére, RÓHEIM Man-beli cikkét olvasva elég fontosnak találta ezeket az adatokat arra, hogy — mintegy kiegészítésként nagv művéhez közzétegye a legfontosabb arab adatok számára hozzáférhető angol fordítását (Folk-lore X.W III [1917.], 382 — 407). Később, az ,,Aftermath"-ban FRAZER még egys/er érintette a kérdést. Mindenesetre ezzel a steppei adatok a holland vallástörténészek számára is hozzáférhetővé váltak, s így még inkább sajnálatos, hogv nem voltak tekintettel rájuk. Az azonban így is világos, hogy a szakrális királyságnak a FE\ZERtől és VAN BAARENIŐI megállapított fő vonásai hiánytalanul megvannak a kazár nagyfejedelemség esetében is. továbbá, hogv a SIEKKSMÁtól megállapított társadalomtörténeti vonás, a felülrétegezettség ugyanúgy megvolt a magyaroknál, mint a kazároknál. Különösen a kazár nagyfejedelem állt a meghódított népek és törzsesoportok valóságos piramisának tetején, de a magyarokról is feljegyezte Dzsajhání, hogy a szlávok felett (bizonyos szláv törzsekről van szó, amelyek a steppei végek közelében laktak) kényükkedvük szerint uralkodva súlyos adókat vetettek ki rájuk, sőt rabszolgákat ejtve közöttük, azokat a krími bizánci városok piacain adták el. Mind a hatalmas birodalom felett uralkodó kazár kagán, mind pedig az Al-Duna és a Don között szintén nagy területeket birtokló magyar szakrális nagyfejedelem H70 táján Kelet-Európa leghatalmasabb uralkodói közé tartozott. 4. Azzal, hogv a szakrális királyság legrégibb gyökerei a varázsló-királyság korába mennek vissza, a nagv összehasonlító anyag alapján a legújabb kutatás is egyetért. Amint az afrikai példák világosan mutatják, a király mágikus varázsereje, uralma a kozmosz felett s képessége, hogy egész országa életerejét magában megtestesítse, alapja a steppei szakrális nagyfejedelem uralmának is. Ugyanakkor ma már alig követhetjük FRAZERt abban, hogy a király mági kus hatalmának a kozmikus erők különösen az eső felett mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk, és azt tartsuk, bogy a legrégibb vallás éppen a király istenségébe vetett hit volt. A magam részéről teljes mértékben osztom G. WIDENGREN (Hochgottglaube im altén Iran. Uppsala, 1938. 352 4) véleményét, aki szerint a király nem azért király, mert hatalma van az eső felett, hanem azért van hatalma az eső felett, mert király. Ugyancsak nehézségek állnak — véleményem szerint — GYÖRFFY GYÖRGY magyarázatának útjá ban is (Tanulmányok a magyar állam eredetéről 135), amelynek érteiméi n a szakrális uralom kialakulásában el nem hanyagolható szerepe volt a materiális érdek szempontjának is, amennyiben a főnök arra szokott törekedni, hogv vagyonát és hatalmát nemzetsége számára biztosítsa. Ennek érdekében nem zetségének uralmát kiszolgálói örökösnek nyilvánítják, őt magát és környezetet pedig szentnek ismerik el. A materiális és politikai hatalom azonban még nem jelent egyben szakrális uralmat is, s a király nemzetségének anyagi és dinasztikus érdekeit kiszolgáló emberek mágikus hatalmat nem biztosíthatnak számára. Viszont egyet kell értenünk GYÖRFFYvel (134 — 5), mikor meggyőzően bizonyítja, hogy a szakrális királyság nem vezethető le az úgynevezett duális rendszerekből, így például a törzs ALFÖLDRŐI idevont exogám frátriákra való felosztásának rendszeréből. Magam is (A magyarság őstörténete. Szerk. LIGETI LAJOS. 119) ALFÖLDI ÓS Z. V. TOGAN elméleteire gondoltam, amikor egy régibb fejtegetésemben a Rzakrális királyság intézményének helytelen eredeztetéséről szólottam. 5. A kazár és a magyar szakrális királyság aralı leírásainak egyik legfontosabb tanulsága, s ebben az újabb szakirodalom teljesen egyetért, hogv e két 213
