Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28
116 használatában megnyilvánuló bizonytalanságra egyébként maga Mas'űdí is rámutat, amikor megjegyzi, hogy más források szerinl llormizd anyja a t ürk kagán lánya volt. Van ezen kívül még egy, eddig kellően figyelembe nem vett mozzanat, amely itt is döntően a fetel-névnek a nyugati türkökre való vonatkoztatása mellett szól. Ez pedig az, hogy Sebéos tudósítása nemcsak tartalmában, hanem megszövegezésében is szoros egyezést mutat a Klıvatây-nâmak idézett fordításaival, így Tabarival is. 3 0 Nem kétes tehát, hogy Sebéos ezeknek a régi, saját korát mintegy száz évvel megelőző események elmondásában a Khvatáynámakot használta forrásul. Tekintettel arra, hogy az utóbbi, a mohamedán fordításokból ítélve, Sinjibu nyugati türk kagánt névszerint is megemlítette, Sebéos t'etal-ját, MARKWART kategorikus megállapításával ellentétben itt is szükségszerűen a nyugati türkökre kell vonatkoztatnunk. A t'etal-név '„kazár" értelmezése mellett szól MARKWAHT szerint egy másik, Baládurinál megőrzött arab hagyomány is, amelyben arról van szó, hogy a dinasztikus házasság megkötése alkalmával Khosrav a Kaukázus vidékén, tehát a későbbi Kazária területén személyesen is találkozott a török uralkodóval. Nem tekintve azonban, hogy a találkozó állítólagos eseményei nyilvánvalóan a stratagema- és novella-irodalom motívumai közé tartoznak s így történeti hitelük nincs, nem szabad elfelejtenünk, hogy Baláduri (ed. DE GOEJE, 196) itt világosan a türkökről, nem pedig a kazárokról beszél. 3 1 c) Sebéos harmadik 1'eto/vonatkozású tudósításában Vahram Mehrevendaknak (Bahrám Cöbinnak), a keleti perzsa tartományok legendás hírű kormányzójának, a későbbi trónbitorlónak a tokbarisztáni harcairól van szó. Az elbeszélés szerint Vahram llormizd 11. évében, tehát 588/9-ben a kúsánok országába nyomult, vitézül megverte a t'etalok seregét, erővel elioglalta egészen Balkhig a kúsánok területeit : $iupl(uiLíp pmf „i-ftLujWfi /n-pm/ qquitpu ftbunuiutguig L ptÍLnufi bunfp niltfp qjiui^f L tpuıflthuıjL bpljfiplt pnu^uihujg (ed. MALKHASYANC' 33 m. majd átkelve aVehrot folyón, legyőzte és egy nyíllövéssel megölte a mazk'ut'ok nagy királyát. Ennek a tudósításnak a földrajzi adatai sem hagynak kétséget afelől, hogy Vahram a heftalita, illetőleg a nyugati türk fennhatóság alatt álló kúsán földet foglalta el. Az sem kétes, hogy az Oxuson túl Vahram Ou-lo-hou keleti türk kagánnal ütközött meg, aki a kínai források szerint is egy nyugati hadjárat alkalmával halt meg egy nyíllövés következtében 588-ban. 3 2 A „keleti türk-' 3 0 Vö. Acta Orient. Hung. VIlJ/1 (1858), 23. 3 1 Igen érdekes Moses Kalankatvac'i tudósítása, aki a kazárok (İ27. évi betörésének elbeszélésében közli Khosrav perzsa királynak Jebu kazár kugánhoz küldött üzenetét is (ed. Tiflis, 162,, —163,), umelyben Khosrav azokıa a dinasztikus házasságokra is hivatkozik, amelyeket a perzsák és a türkök korábban kötöttek. — A Buladurínál található novella-motívumot illetőleg vö. BENEDICTY RÓBERT : Antik Tanulni. V (1958), 75 — 78, ahol (14. jegyz.) azonban a küSön és a hágtál nevekről mondottak a fentiek értelmében ínódosítandók. 3 2 Vö. Aeta Orient. Hung. VIII/1 (1958), 21-22. 199
