Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Herakleios török szövetségesei: Magyar Nyelv XLIX (1953) 319-23.
:tıii (vö. ARTAMONOV i. ııı. 69, 74: C HAVANNES i. m. 255, 3. jegyz.; \V. B. H ENNING: BSOAS. XIY/3 [1952.], 504, 3. jegyz.). A fejezetek megzavart sorrendje miatt Sebeos tudósításából nem derül ki, hogy a Herakleiost megsegítő csapatok törökök vagy pedig örmény lázadók voltak-e. Annyi azonban Sebeos mai szövegéből is világos, hogy a szövetségesek fővezére a nyugati türk kagán volt, ak nek területe itt a Cenastan ('Kína') néven szerepel. Ugyanezt a szóhasználatot a mohamedán forrásokból is ismerjük (vö. pl. a Derbend-náme régi arab forrásait). Később, Kásyarinál, a Kína (Cin) név már nem vonatkozik az egykor kínai fennhatóság alatt állt nyugati türk.területekre, csak a Tarini-medence kínai városait foglalja magába. Ezeket a megállapításokat más idevonatkozó adatokkal is támogathatjuk. Bár a kínaiak a nyugati türkök és a kazárok kapcsolatairól nem beszélnek, ők is közölnek néhány olyan adatot, amelyek fontosak az említett kérdések szempontjából. így megtudjuk belőlük (CHAVANNES i. m. 25, 53, 256), hogy Ton Jebgu kagán élete végén (627 — 639.) nem „jóságosan", hanem kemény kézzel uralkodott, s hogy emiatt ajattvalói meggyűlölték őt, sőt a karlukok fel is lázadtak ellene. A.nyugati türk birodalom szempontjából végzetes belső zavarok után Ton Jebgu kagánt 630-ban saját nagybátyja ölte meg. Ugyanezekről az eseményekről emlékezik meg Moses Kalankatvac'i (i. kiad. I, 284 1 8 —2S5„|,) is, amikor elmondja, hogy a kazár sad 629. évi északazerbeidzsáni portyázása idején Észak Királya (Ton Jebgu türk kagán) saját fiai ellen fordult, és „elkezdte ezerszeresen megtorolni a vétkeket". Jebgu kazár kagán ugyanakkor a sadhoz küldött üzenetében a halálról beszél, amely azért leselkedik rá, mert őt meg nem illető uralomra tört. Ez világos célzás a Ton Jebgu kagán elleni lázadásra. Ugy látszik azonban, Ton Jebgu kagán keze gyorsabb volt: Nikephoros (i. kiad. 2 1 2 8 — 22 5) Herakleios 629. évi jeruzsálemi útjának említése előtt elmondja, hogy a császár ígéretéhez híven elküldte ugyan Eudokiát Ziebelnek, a házasságra azonban mégáCm került sor, mert közben megérkezett Ziebel (Jebgu kagán) halálhíre. Az örmény forrás és Nikephoros a (fayı] «m/o^ro-ja tehát pompásan kiegészítik egymást. A két forrás alapján Jebgu kazár kagán halálának a dátuma: 629. Egv esztendő múlva, amint tudjuk, már Ton Jebgu sem volt életben. A nyugati türk birodalom 630-ban bekövetkezett felbomlását a kazár hatalom megerősödése, majd a kubáni onogur-bolgár birodalom felbomlása követte (vö. MORAVCSIK: MNy. XXVI, 102-3). Ha azonban Herakleios szövetségesei a nyugati türk kagán kazár alattvalói voltak, akkor Theophanes velük kapcsolatban használt „keletit ürk"-je magyarázatra szorul, őstörténeti irodalmunkban általánosan elfogadott magyarázat szerint (vö.: MORAVCSIK GYULA: KCSA. I, 157: NÉMETH GYULA, HonfKial. 201 2) ez a „keleti" jelző itt nem a történelemből ismert keleti (orkhoni) türkökre és nem is általánosságban a keleten lake') vagy keletről származó türkökre vonatkozik, hanem a kazárokat egy másik türk néptől, a Bizáncban ,,n y u g a t i türk"-ııek nevezett magyaroktól különbözteti nieg. Ezt az elmondottak után is helyesnek kell tartanunk: Theophanes 810. körül írt, amikor a Volgán túli türk birodalmak már régen felbomlottak, s az ő „keleti türk"-je valóban érthetetlen volna, ha az. akkori kettős bizánci szóhasználat miatt ugyanúgy meg nem kellett volna különböztetni a kazárokat bizonyos „nyugati t ii r k"-üktől, mint 626—628. táján a „nyugati türk"-nek (Grúz, Krónika) nevezett kazárokat a keletiektől. 187
