Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Magna Hungaria: Századok LXXVII (1943), 277-306
277 MAGNA HUNGARIA. A Magna Hungaria-kérdés őstörténetünk egyik sarkalatos problémája. Pray Györgytől napjainkig foglalkoztatta a magyar történetírást, s a különböző források beható megvitatása és az egyre tökéletesebb eszközökkel dolgozó nyelvészeti kutatás sok vele kapcsolatos kérdést tisztázott már. Egy-egy új adat előkerülése és a hozzáfűződő vita jelzik az állomásokat a kérdés történetében. A kutató munka az utóbbi évek alatt sem szünetelt. Nem lesz tehát felesleges, ha röviden áttekintjük a kérdés történetét, majd pedig a régi és új forrásanyag vizsgálata után összefoglaljuk jelenlegi állását. A Magna Hungaria-kérdést ma két élesen elkülönülő forráscsoport, a nyugati szerzetesek tudósításai és az arab geográfia adatai alapján szokás tárgyalni. A nyugati kútfők, elsősorban Richaidus beszámolója, Pray György óta ismertek, az arab írók adatai azonban voltaképen csak egy orosz tudósnak, Chvolsonnak pompás filológiai érzékkel és bámulatos akrihiával 1869-ben megírt tanulmánya 1 révén váltak a kutatás közkincsévé. A nyugati források rövidre fogott lényege ez: egy magyar miss; ionárius, Julianus, előbb 1235ben. majd 1237—38 ban a Volga vidékére utazott, az őshazában maradt magyarok felkeresésére, akiket állítólag meg is talált. A tatárjárás után más nyugati utazók is jártak Délkelet-Oroszországban s bár nem fordultak meg Nagy-Magyarországban, ők is említést tesznek róla. Julianus és a többiek is Nagy-Magyarországnak nevezik a keleti magyarok volgamenti országát, a Julianus utáni utazók azonban Paseatyrnak (a baskírok országának latin neve) is hívják Nagy-Magyarországot. Az arab adatok közül messze kiemelkedik egy nevezetes földrajzíró, Bnlbi tudósítása, akia magyarokat baskíroknak hívja és két országukról tud: az. egyik nagyjából a mai 1 askir területen van. a másik pedig a Fekete-tenger mellett. Balbi adata 350 évvel régebbi állapotokra vonatkozik, mint a 1 Izvéstija o cbozarach, |jurta*ach, bolfrarnc-h, mnüjaraeh — slavjanaoh i russach Tbn Dasta, 18fiU. 3
