Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Etimológia és filológia (bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti hátteréről: Az etimológia elmélete és módszere (Nyelv-tud. Ert., 89. sz., 1976), 82-9

Sí) hazában érte a magyarokat az i. sz. IX. század folyamán. A magyarok fennhatósága ugyanis időnként a szaltovo— majackoei kultúra hordozóira is kiterjedt. Ez a régészeti kultúra, amelynek központja a Dontól nyugatra, illetőleg a Donyec vidékén volt, egész Kelet-Európát, a Volgától a dunai bolgárokig és a Felső Donyectől a Kaukázusig a maga hatása alatt tartotta. Legkiválóbb ismerői, 1.1. LJAPUSKINÓS S. A. PLETNEVA meggyőzően bizonyították, hogy a Donyec vidéki, úgynevezett zlivki típusú leletek a bolgárok, az észak-donyeci katakombáé sírok leletei pedig az alánok régészeti hagyatékai. Régészeti okokból minden valószínűsége megvan tehát annak, hogy a szaltovo-majackoei leletek hordozói ugyanúgy a VII. század közepe után, a felbomló kubáni onogur birodalomból vándoroltak ide, mint a volgai bolgárok i. sz. 750 táján, a középső Volga vidékére. Ezt a feltevést írásos forrás is megerősíti, mégpedig az a fent említett adat, amely szerint a kubáni tilig-onoguroknak i. sz. 600 táján egy alán nevű törzsük is volt. A harmadik bolgár nyelvi hatás a kazáriai bolgárok részéről érhette a magyarokat, akik a fentiek értelmében a IX. század folyamán időnként kazár fennhatóság alá kerültek, sőt kazár területre is költöztek. Említést tehetünk végül egy negyedik lehetőségről: a kavarok jelentős bolgár nyelvi hatásáról. Ezzel a lehetőséggel őstörténészeink egy része már a múlt század óta számol. Arra a kérdésre azonban, hogy a kavarok tulajdonképpeni, köztörök nyelvű türk-kazárok, vagy pedig kazáriai bolgárok voltak-e, ismereteink jelenlegi állása mellett határozott választ adni nem tudunk. 163