Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Etimológia és filológia (bolgár-török jövevényszavaink átvételének történeti hátteréről: Az etimológia elmélete és módszere (Nyelv-tud. Ert., 89. sz., 1976), 82-9

sr, nyerték önállóságukat, sarcolták a szomszédos szláv torzseket, cs megkezdődtek harcaik az északról érkező oroszok ellen is. Dzsajháni elmondja 870 táján készült leírásában, hogy korábban a kazárok a magyaroktól és más népektől való félelmükben körülsáncolták magukat. Ezt az adatot általában Sarkelnek a 833 (837) táján történt megépítésére szoktuk vonatkoztatni. 881-ben a magyarok megint nyugaton harcoltak az időközben hozzájuk csatlakozott kavarokkal együtt. Ezután azonban a kazárokkal kötöttek szoros szövetséget, sőt együtt laktak velük (kazár területre költöztek), és együtt harcoltak a kazárokkal minden háborújukban. A felsorolt adatok mutatják, hogy a IX. századi magyar történelem igen változatos és fordulatos volt, különösen, ami a magyarkazár kapcsolatokat illeti. GOMBOCZ erős ítélőképességét mi sem mutatja jobban, mint hogy nem engedett kora divatjának ée nem javította ki a Konstantinos császár tudósításában a magyarok és kazárok együttlakására vonatkozó „három évet" 30-ra vagy 200-ra, vagy 300-ra, ami esetleg kívánatosnak tűnhetett volna valamilyen őstörténeti elmélet szempontjából, de összeegyeztethetetlen volna a IX. századi magyar történelemre vonatkozó nem kisszámú adatunkkal. GOMBOCZ második őstörténeti állásfoglalására először a BTLw. közzététele után nyolc évvel került sor. Új véleményének kialakításához GOMBOCZ, amint maga is jelzi (NyK. XLVI, 26 7), az indítékot ZICHY ISTVÁN egy készülő munkájából vette, aki elsőnek mutatott rá a magyar őstörténetkutatásban az életföldrajzi adatok jelentőségére. Bár ZIHCY maga csak 1922. február 2Ü-ár. beszélt eredményeiről egy akadémiai előadásban (AkÉrt. XXXIII, 244), és csak 1923-ban tette közzé munkáját (A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig: MNyK 1/5), GOMBOCZ, hangsúlyozva ZICHY úttörő érdemeit, már 1920-ban alkalmazta az életföldrajzi módszert (Új Magyar Szemle II, 176 — 82). Új őstörténeti elképzeléseit azután még lényegükben azonos módon többször is előadta (MNv. XXI, 15-21; NyK. XLVI, 26-29 és 1930. évi egyetemi előadásaiban, kiadta LIGETI LAJOS: NvelvtÉrt. 24. sz. 21 30). Az életföldrajzi szempontok érvényesítése GOMBOCZ őstörténeti elméleteiben elsősorban csuvasos jövevényszavaink átvételének történeti és földrajzi körülményeit érintette. A szőlőművelésre vonatkozó török eredetű szavaink ugyanis, mint a szőlő, seprő, szúr ugyanis csak a 49. szélességi foktól délre átvett jövevényszavak lehetnek a magyarban. Hasonlóképpen a kőris és a som sem lehet a Volga vidékén átvett bolgár-török jövevényszó, tekintettel e növényfélék nyugatibb és délibb elterjedésére. Ha azonban csuvasos jövevényszavainkat a déli bolgároktól, tehát valahol a kubáni Nagy Bolgária vidékén vettük át, akkor az átvételek korszaka csak i. sz. 463-mal kezdődhetett, amikor Priskos híres tudósítása szerint megtörtént az avar szavir onogur vándorlás, s az onogurok elfoglalták új, európai hazájukat a Kubán vidékén. Az onogur magyar és a szavir Szilér azonosítás alapján ugyanis mód nyílt annak feltevésére, hogy az ogur népek vándorlása északon, a magyarok Urálon túli hazájának szomszédságából indult a Volga cs a Kubán irányába, s hogy e vándorlásban valamilyen módon a magyarok is részt vettek. Az onogur-bolgárokkal együtt a magyarok e feltevés szerint második hazájukba, a Kaukázustól északra levő kubáni területre kerültek. Ez a második haza GOMBOCZ elméletében a Levedia nevet viseli. A magyar onogur bolgár érintkezés itt mintegy másfél évszázadig tartott. I. sz. 600 táján ugyanis GOMBOCZ elképzelése szerint kazár nyomás alatt felbomlott a kubáni onogur bolgár birodalom, amelynek egyes törzscsoportjai nyugatra, a Dunai-Bulgáriába, más kötelékei (>edig észak159