Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A Terhin-i újgur rovásírásos felirat török és magyar történeti és nyelvészeti vonatkozásai: Magyar Nyelv LXXVII (1981), 461-62.
144 A Terhin-i ujgur rovásírásos felirat török és magyar történeti és nyelvészeti vonatkozásai 1. A Terhin-i felirat 1957-ben került elő a mongóliai Hangáj hegység észuki oldalán, a Terhin-gol folyóvölgyben. A jelen sorok frója Ulan-Bátorban, 1973 májusában ismerkedett. meg vele „A nomád népek szerepe Belső-Ázsia művelődésének történetében" témakörben, az UNESCO támogatásával tartott nemzetközi szimpóziumon, M. SINEHU mongol filológus előadásából. SINEHU azonban a feliratnak nem teljes szövegét tárgyalta. Tévedett a felirat korának meghatározásában, és egyéb magyarázatai sem voltak meggyőzőek. Sokkal világosabb képet kaptak a magyar szakemberek a feliratról S. G. KLJASTORNYJ szovjet szakembernek Budapesten, 1978. november 25-én tartott előadásából. Nemrégen került sor a felirat kiadására is szintén KUASTORÍ-YJ részéről (Szovetszkaja Tjurkologija 1980. 3. sz. 82—95). A kiadás tartalmazza a rovásírásos szöveg kézzel elkészített másolatának fényképét, a szöveg latin betűs átiratát ós orosz fordítását, rövid bevezető tanulmánnyal és a szöveghez fűzött néhány még rövidebb jegyzettel. Sajnos, a feliratok fénvképmásolatát a szerző nem közli. 2. A felirat El-etmié Bilgá ujgur kagán (747—759.) rendeletére készült, 753-ban '•agy kevéssel az után. Ugyanennek a kagánnak a tiszteletére készült a már több mint fél évszázada ismert Sine-uszu-i felirat is, 759 táján. Minthogy mindkét felirat El-etmiS kagán tetteiről szól, szövegük hellyel-közzel szoros egyezést mutat. Az események történeti hátterével KLJASTORNYJ nem foglalkozik, noha éppen az utóbbi időkben kerültek elő fontos új adatok a feliratokban tárgyalt egyes eseményekről. Vonatkozik ez az El-etmiS Bilga kagán uralomra jutásakor bekövetkezett lázadásra, valamint a következő évek eseményeire, amelyek a kínai határvidék és Dzsungária között játszódtak le és 754-ig tartottak (CZEGLÉDY: Acta Orient. Hung. XXVII, 257—67). 3. A legfontosabbak azonban az új feliratnak azok a sorai, ahol a felirat szerzője visszatekint az ujgurok és türkök legendás régi történetére. Ilyen visszatekintéssel kezdődnek a Sine-uszu-i ujgur, valamint az Orhon-i és Ongin-i türk feliratok is. Az új felirat e régi időkről szólva említést tesz egy eddig nem ismert Yoliy, és a türk feliratokban is említett Bumin kagánról, utána pedig töredékes szövegösszefüggésben beszél a Bed i (?) liersil és a Qadir Qasar népekről. Annak ellenére, hogy a Bed i betűcsoportról semmi közelebbit nem tudunk, és a Qadir (közszói jelentése a törökben 'zord stb.') név értelmezésében sem vagyunk biztosak, világos, hogy itt a kazár és barsil ~ bersil népről van s/ó, amelyek megjelenését Európában a bizánci ós szír történeti legenda az ogur-bolgárokéval kapcsolja össze. E népek hiteles forrásaink szerint 463-tól kezdve szerepelnek a Kaukázustól északra, illetőleg a Pontus vidékén. Sajnos, az ujgur felirat nem tartalmaz történeti adatokat a két népről, de pusztán a két nép együttes említésével is rendkívüli jelentőségű adattal gazdagítja steppetörténeti ismereteinket. 4. Kitűnik ez elsősorban a Ps.-Zacharias rétor-félo, 555-ből származó, pontosan datált szír népnév-jegyzékből, amelyben a kazárok neve is szerepel, mégpedig %asar alakban, amely lényegileg egyezik a felirat qasar változatával. Minthogy azonban a kazárok eddig ismert legrégibb említésének az 567. évet tekintettük, a szír adatot általában nem szokták hitelesnek tekinteni. így jártam el magam is a Ps.-Zacharias-féle népjegyl zékről írt cikkemben (Studia Turcica. Ed. L. LIGETI. Bp., 1971. 133—48). Tekintetteazonban arra, hogy a szír adatot most már döntően megerősíti az ujgur feliratban használt qasar névalak, nincs tovább okunk kétségbe vonni, hogy a kazárok legkorábbi hiteles 146
