Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásairól: Magyar Nyelv LXXV (1979), 273-82
273 mazó, akefál én datálatlan kéziratának a P. 1'HAI.META számidósában 324. lapjáról készült. A 1(42. évi spanyolországi magyar kalandozó hadjárat történetét tartalmazza. Valójában azonban, amint CHAI.MKTA fordításából lát ható, a tudósítás még folytatódik a következő lapon, ahol a támadó magyarok országának leirása található, továbbá a hadjáratra és a/, azt követő eseményekre vonatkozó egy-két adatot közöl a szerző. A magyar vonatkozású szövegrészlet fordítása a fényképmásolat alapján (a []-l>en magyarázó jellegű kiegészítések): Tudósítás a turkok [magvarok] megjelenéséről a Felső-végeken Mubammed ibn Hââim al-Tuğibî, a wazir és qá'id levele a hidzsra 330 é\ e sauwal havának 19. napján, csütörtökön [i. sz. 942. július 7-én] érkezett meg al-Nâşir li-din-Allâh-hoz [III. 'Abd al-Rab mán kordovai kalifa tiszteleti címe] testvérének Ahmed ibn Jahjâ ibn Hásim-nak levelével, valamint Müsá ibn Muhammad ibn al-Tawil-nak, WaSqa [ma Huesca városa] urának és a Végek qádl-l-qudát-jának. Mundir ibn Sa'ld-nak a levelével együtt, az erős, Qustantinija [Konstantinápoly] mögött élő türk népnek a támadásáról a mohamedánok ellen, akik Andalúzia Felső-végein [a végek vonala ekkor Barcelonától délre kezdődőit,és a félszigetet nagyjából nyugati irányban vágta át | élnek. A frankok országából jelentek meg, és hirtelen nagy erőkkel Lárida [ma Lerida] városára törtek a Felső-végek vidékén, és kiterjesztették portyáidat az arab várak ellen. Fogságba ejtették Jahjâ ibn Muhammad ibn al-Tawílt, Barbastur [ma Barbastro] városának urát. Násir li-dtn Allahot nagyon bántották ezek a dolgok, és nagyon elszomorította a nép félelme és riadalma is [a támadás] miatt. De Allah segedelmével még az említett csütörtöki nap végén megérkezett Muhammad ibn Háéimnak [a wazirnak és qá'idnak] levele, amelyben jelezte, hogy a turkok megfordultak és maguktól hazaindultak az Iszlám földjéről, s hogy a felséges Allah eltávolította őket a mohamedánoktól. Ekkor al-Nâşir lı-dîn-Alláli bánata is egyszerre megszűnt, és örvendezett ezeken. Megszűnt a riadalom is, mert Alláh megóvta az ő szolgáit. Mikor azután elérkezett sauwal havának 23. napja, hétfő [h sz. 942. július 11.]. megjött Müsa ibn Muhammad ibn al Tawíl. Waáqa városa kormányzójának levele, amelyben megírta, hogy hiteles volt a turkok megfordulásának [híre], s hogy hanvatt-homlok elvonultak tőlük. Küldött levelével együtt nyilaikból, hadieszközeikből és más holmijukból is, amelyet náluk találtak. Tehát ignznak bizonyult a hír. hogy eltávoztak a turkok Andalúziából. Nagy volt Alláh kegyelme, mert megvédelmezte azt Ennek a kevély népnek fa magyaroknak] a támadása pedig a frankok országa felől következett be, és mindenkit levertek ott. aki mellett csak elhaladtak. Öauwal 19-én [941. július 7-én], csütörtökön táboroztak le Lárida városának kapujánál a Felső-végek szélén, előőrsük pedig két völgyig [a kéziratban: ırâdinuh; CHALAIETA ilh-Wüdinah-t olvas, kérdőjellel mintha egv egyébként ismeretlen „Oden" helynévről volna szó; de a paleogrâfiailag és tartalmilag egyaránt kínálkozó emendáeió nádija ini: két völgyig" tökéletes értelmet ad] jutottak, Sartânija [ma CerdagnaJ és Wásqa városáig. Fogságba ejtették Jahjâ ibn Muhammad al-fawil-t, Barbastur urát, az ostrom harmadik napján, szombaton. Nagy számban érkeztek erős lovas hadsereggel [CHAEMETA fordítása: ..lourdement chargés (?)" itt nem kielégítő], az élelmiszerük azonban kevés volt. és [ezért] kivetette őket magából az ország. 131
