Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.

47 Ez idő tájt a besenyők, akiket akkoriban valamilyen okból — nem besenyő-nek, hanem kangar-nak neveztek, háborút kezdtek a kazárok ellen, majd mikor vereséget szenvedtek, a turkok országában kényszerültek megszállni, összecsapásra kerülvén a sor a turkok (a fentiek értelmében: szavarti aszfali) és a besenyők (pontosabban: kangarok) között, a kangarok szerezték meg a győzelmet. A turkok (szavarti aszfali) egy része ekkor nyugatra ment, az Etelköznek nevezett területre, a másik rész pedig Perzsia vidékén szállt meg. A nyugati turkok azóta is tartják a kapcsolatot a Perzsia vidékére költözött turkokkal. Kevéssel utóbb a kazár uralkodó magához hívatta Levedit (Etelközből), és közölte vele, hogy szeretné őt kinevezni, hogy (egész) népének uralkodója legyen, egyben pedig neki engedelmeskedjék (kazár vazallus fejedelem legyen). Levedi azonban nem érezte magát elég erősnek ilyen uralomra és javasolta, hogy inkább egy másik vajdát, Almost vagy annak fiát, Árpádot tegyék meg fejedelemnek. A kazár uralkodónak tetszett a javaslat, és visszakísértette Levedit embereivel a türkökhöz. A turkok megtárgyalván a dolgot, végül is Árpádot választották meg fejedelemnek, és őt emelték kazár módon a fejük fölé egy pajzson. Ez előtt az Árpád előtt a turkoknak sohasem volt fejedelmük, és a magyar fejedelem azóta is mindig Árpád családjából kerül ki. Néhány év múlva (889 után) a besenyők újra megtámadták a turkokat, és kiűzték őket Etelközből, Levedivel együtt. A menekülő turkok új hazát kerestek és Nagy Moráviában szálltak meg. 1 17