Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.
44 nehezen érthető tévedése krónikáinknak, hogy a kunok csatlakozásáról beszélnek egy olyan korszak történetében, amikor a kunok még Pekinghez éltek közelebb, nem pedig Kievhez. Ma is súlyos történeti tájékozatlanságnak tartjuk, hogy az avarokról egyetlen szóval sem esik szó krónikáinkban, de hiányos, elmosódott és gyakran igen torz az a kép is, amelyet krónikáink a honfoglalás korában Magyarországon, a morva földön, Lengyelországban, valamint a szomszédos bajor földön lejátszódott eseményekről festenek. Más kérdés, hogy hellyel-közzel értékes, eredeti őstörténeti hagyománytöredékeket is közölnek krónikáink, s hogy tudósításaik értékes felvilágosításokat nyújtanak, ha nem is a honfoglaláskori eseményekről, de legalább a krónikaíró saját koráról. a birtok- és társadalmi viszonyokról. A Hunfalvy-féle radikális krónikabírálattal szemben csak 1921 és 1940 között mutatkozott több-kevesebb fenntartás. Ennek oka a nagy tekintélyű Gombocz Zoltán egy cikke 2 volt, amelyet 1921-ben tett közzé. Ebben Gombocz bolgár—török kapcsolataink kérdését újra megfontolva, arra a következtetésre jutott, hogy mivel a magyar és bolgár—török nyelvi kapcsolatok vitathatatlanok, a bolgárok pedig voltaképpen a hunok egyik ágának tekinthetők, mégis csak azt kell gondolnunk, korábbi nézetekkel szemben, hogy a magyaroknak volt hun hagyományuk, mégpedig a bolgároktól közvetített eredeti hun hagyományuk. Gombocz hivatkozott cikkében egyebek között az úgynevezett bolgár fejedelmi listára is. Ebben a listában pedig szerepel egy Dulo formában feljegyzett fejedelmi név is. Egyes kutatók tehát — és ez mai témánk szempontjából különösen fontos — felelevenítették Nagy Géza régi ötletét 3, amely szerint a bolgár lista Dulo neve valójában a magyar Gyula fejedelmi címmel azonos. Nemcsak arról volna tehát szó, hogy a honfoglalók valóban rendelkeztek hun hagyománnyal, hanem arról is, hogy a magyar gyulák, vagy ahogyan ezek a kutatók mondják, a gyulák fejedelmi háza, voltaképpen a hun—bolgár uralkodóház kései ágának tekinthetők. Gombocz magyarázata, az állítólagos Gyula-dinasztiára vonatkozó feltevéssel bővítve, eleinte nagy sikereket ért el. Ezt a magyarázatot adta elő Hóman Bálint is „Magyar Történet"-ének különböző kiadásaiban 4, hirdetve hogy a 1 Azt a lehetőséget, hogy Délkelet-Európa népei a nyugatiakhoz hasonlóan szintén rendelkeztek eredeti hun hagyománnyal, nem volna helyes kétségbe vonni. Ami azonban a magyar krónikák hun történetét illeti, egész krónikakutatásunk egyetért abban, hogy itt nyugati átvételről van szó (Györffy György, Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest, 1948. 126—46; Mályusz Elemér, A Thuróczy-krónika és forrásai. Budapest, 1967. 51—4). Csak a hun történet szerzősége és kialakulásánakegyes mozzanatai vitatottak (Csóka J. Lajos, A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—XVI. században. Budapest, 1967. 562—99). A legújabb időben egyre világosabbá válik az átvétel oka és társadalmi háttere is (Kristó Gyula: Irtört. Közi. 76: 7—8). Nyugaton szórványosan már a hun—magyar aíonosítás előtt, majdnem a honfoglalással egyidőben megjelenik az avar—magyar azonosítás is. Ez a gondolatkör azonban csak nagy késéssel válik ismertté nálunk, s így az avar—magyar azonosság gondolatának magyar őstörténeti felhasználására is csak több évszázados késéssel kerül sor (Kulcsár Péter, Bonfini Magyar történetének forrásai és keletkezése. Budapest, 1973. 207—12). 2 „A bolgár kérdés és a magyar húnmonda": MNy. 17: 15—21, 3 Vö. Ethn. 18: 329; Ethn. 5: 87, 93—4 4 Magyar Történet I. 7, Budapest, 1941. 68. 114
