Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Gardîzî „török" fejezetének magyarázatához (Álmos nevének származtatásaihoz): Magyar Nyelv LXVIII (1972), 138-45
.131 tólagos jelentéséből egész történeteket kerekít ki. Az egyes fejezetek tartalma első pillanatra természetesen alig kelti történeti hitelű elbeszélés benyomását. Az eponim hősök története s az elbeszélést megszakító népetimológiás magyarázatok mögött azonban gyakran más forrásokból is ellenőrizhető, valóságos történeti események húzódnak meg. ígv van ez a karlukokról szóló fejezetben, ahol a karluk eponim hős a türkök országából előbb a tokuzoguzokéba menekül, majd onnét a többi karlukokkal türk területre költözik. Amikor azután a türk birodalom népe fellázad, az uralom a karlukok kezébe megy át. A történet végén szerepel az első karluk uralkodó neve is, aki a sikeres lázadás után új méltóságnevet kapott, s kezébe vette a hatalmat a türk terület fölött. Ezen kívül azonban még sok részletet tartalmaz a karluk fejezet az eponim hős vándorlásainak egyes részleteiről, házasságáról stb., és megtaláljuk e fejezetben a jabgu méltóságnév népetimolcgiás magyarázatát is. 6. Az eddigi szakirodalom keveset foglalkozott lbn Muqaffa' fiának ezekkel a Gardizinél fennmaradt nehezen értelmezhető leírásaival. Pedig például a karluk-fejezet tartalmát is könnyen ellenőrizhetjük más forrásainkból, s az összehasonlítás azt mutatja, hogy Gardizi elbeszélésének lényege pontosan megegyezik a más forrásokból ismert tényekkel. Ezek a karlukok csatlakozása a tokuzoguzokhoz az i. sz. 742 és 744 között lejátszódott események idején, amelyek végül is a keleti türk birodalom megdöntéséhez vezettek, továbbá a karlukok átköltözése nyugati türk területre, a lázadás a nyugati türkök ellen, s a hatalomnak a karlukok kezére való kerülése (i. sz. 766.). Az is feltűnő, hogy az említett események időben igen közel állnak IbnMuqaffa' fiának a korához, aki 780 után kezdhette meg irodalmi tevékenységét. Mindez azt jelenti, hogy ezekben a fejezetekben sok értékes történeti anyag van, amely újabb, alapos vizsgálatot érdemel, s hogy lbn Muqaffa' fiának a Gardizinél megőrzött fejezeteit a korai török történelem értékes forrásai közé kell sorolnunk. Ami az első karluk uralkodónak a Gardizi feljegyzésében fennmaradt méltóságnevét illeti, BARTHOLD (Otéet 82) és nyomában a későbbi szakirodalom, HABlBlval (257) együtt, a két kézirat elég bizonytalan kézzel írt feljegyzései alapján az Ilmálmsn Jabgu olvasatot fogadja el, bár az Ilmálmsn betűcsoport értelme mindez ideig megfejtetlen maradt (vö. legutóbb PRITSAK: ZDMG. CL, 280 és SOSERBAK: Uos. Zapiszki İnszt. Vosztokov. XVI, 557 megJ 'egyzéseit). Ezzel kapcsolatban először is arra kell rámutatnunk, hogy az Imálmsn betűcsoport utolsó vonásai a kéziratokban ugyanolyan joggal értelmezhetők rn. a-nek vagv mjSnek is. Az Ilmáim- betűcsoport értelmezésekor pedig azt kell figyelembe vennünk, hogy a lanı -f- mim -j- alif ligát ura sokszor értelmezhető lam + alif-nak is. Az Ilmálmsn olvasat tehát csak az egyik lehetőség, és megvan a mód arra is, hogy a másik lehetséges olvasatot, az IlalmiiA fogadjuk el. Ez az utóbbi pedig kifogástalan török forma és pontosan megegyezik a turfáni leletekből (Zvvei Pfahlinschriften 12) ismert ujgur(oguz) Il-almiS Sangun méltóságnév első részével. Az utóbbiról pedig tudjuk, hogy az »/-lel összetett török méltóságnevek mintegy 120-as csoportjába tartozik (RÁSONYI: ALingu. III, 333). A második elem, a sangun 'tábornok'értelmű, kínai eredetű rangjelző szó. Ami az il-almiS összetételt illeti, e kifejezés értelmét a régi török nyelvemlékek alapján ugyancsak pontosan meg lehet határozni. A türk feliratokban (II E 27 29; vö. I E 40, 1 N 2) ismételten előfordul az il al- kifejezés, mégpedig mindig az 'egv országot elfoglal' vagy 'egy népet leigáz' értelemben. Il-almiS jabgu ós Il-almiS Sangun tehát olyan 109
