Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Nyugati türk eredetű méltóságnevek (Termacu, barsbeg, Jebu, bayatur): Névtudományi vizsgálatok, szerk. Mikesy S., (1960), 119—25

.131 uralkodók dinasztikus házasságai, valamint a nyugati türköknek a heftalita, később pedig a kínaiaknak a nyugati türk területeken folytatott hódításai magyarazzák meg, hogy bizonyos örmény és arab—perzsa források a „kazár" kagánt — az első pillanatra különös módon — „kínai kagán"-nak, a „kazár"-okat pedig t'etal-nak heftal-) nevezik.

1 A Kaukázusban, Derbend közelében lejátszódott első arab— „kazár" összecsapásokról szóló forrásokban szintén szerepel a „K í n a " szó a kazárokkal kapcsolatban. Ezek az arab támadások az 'Utman halálát követő zavarok idejére (656—661.) szűntek meg. Az arab—„kazár" harcok második korszakában (656—700.) a kazárok mellett a források egy részében „kazár"-nak nevezett kaukázusi hunok is előtérbe lépnek. Erről a korszakról DUNLOP különösen hiányos és kuszált képet fest. A kazárok 656. évi nagy betörését ekkor a hunok 659. évi támadása követte. A továbbiakban a hun támadások évről évre megismétlődtek, majd amikor 680-ban a kalifátus területén egy egész évtizedet betöltő újabb belső villongások kezdődtek, a hunok 681-ben ismét nagyszabású betörést hajtottak végre, amelyet 685-ben egy hatalmas, örmény és grúz szempontból különösen súlyos következményekkel járó kazár betörés követett. Az arab—„kazár" harcok harmadik korszakában (700—737.) az arabok újra megszervezték támadó erőiket, és Muhammad ibn Marván örményországi arab helytartónak 700 körül ismét sikerült Derbendig hatolnia. Az araboknak a kazárok ellen ebben az időben folytatott hadműveletei egyúttal azokat a csapatokat is hivatva voltak oldal támadások ellen biztosítani, amelyek ugyanebben az időben Kis-Ázsián keresztül a bizánci főváros bevételét kísérelték meg. Hasonló stratégiai helyzet ugyanis már korábban, a perzsa—bizánci háború idején is adódott, s a kazároknak a bizánciak szövetségében a perzsák ellen végrehajtott oldaltámadása nagyban hozzájárult a bizánci császár, Herakleios végső győzelméhez Maslama iraki helytartó 707/8-ban megtámadta a kazárokat, mire 709/10ben nagy kazár ellentámadás következett, amelyről örmény forrásokból értesülünk. Sulaim&n kalifasága alatt Maslama Derbendet is elfoglalta (715—717.), a kazárok ellentámadása viszont 717/8-ban egészen Azerbeidz8ánig hatolt. A helyzet ekkor igen kényessé vált az arabok számára, minthogy a Bizáncot ostromló arab seregek is dolguk végezetlenül tértek vissza. 722/3-ban egy arab támadással megkezdődött az állandó háború az arabok és a kazárok között, amely a téli hónapok kivételével egészen 737-ig tartott. E változó sikerrel folytatott harcok idején előbb al-Jarráh, azután ismét Maslama volt az örményországi arab helytartó. Nagyobb szabású arab győzelmekre azonban csak 732 és 737 között került sor, amikor Marwán ibn Abdulmalik vette át az arab parancsnokságot. Marwán egy alkalommal egészen Átélig, a türkök Volga menti fővárosáig hatolt. A Kaukázustól északra azonban Marw&n győzelmei idején sem sikerült lábukat megvetniük. 737 után egyre ritkábbá váltak az arab—„kazár" összecsapások, s a Kaukázus körül olyan egyensúlyi helyzet .alakult ki, amely egészen a X. századig lényegében változatlanul fennmaradt. 2. A 730. évi nagy török betörésről több arab—perzsa történetírón kívül az arabok örményországi harcainak örmény krónikása, a VIII. 1 Vö. erről részletesen: I. OK. XV (1959.), 107—28. 88