Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A szavárd-kérdés Thury József előtt és után: Magyar Nyelv LV (1959), 373-85

.131 sem nyelvi szempontból nem kielégítő, minthogy az obi-ugor -t többes —formailag LAKÓ GYÖRGY szerint nem lehetetlen — feltevése éppen egy magyar alakra vonatkozólag nem indokolt. Számításba vették már egy alán vagy mongol származtatás lehetőségét is (vö. MOÓR i. m. 49, 56). Ezek a javaslatok azonban nem felelnek azokra az alaktani kérdésekre, amelyek részben magával a -t többesszám-képző elemmel, részben annak az alapszóhoz való illeszkedésével függenek össze. Az észak-iráni nyelvekben valóban meglevő t elemű többes-képzőkre (vö. HARMATTA: Acta Orient. 1,263—4: szkíta, szarmata, alán -rat, oszét -tâ, -t'a, szogd -t), illetőleg a mongol vagy mongolos -í-re ebben az összefüggésben tehát egyelőre csak sejtésképpen gondolhatunk. Ismételt hivatkozás történt újabban (vö. legutóbb SINOR: I. h. 63) a baskír név baSqyrd változatára, valamint egy VI—VII. században a Kaukázustól északra szereplő nép, a barszilok nevére is, amelynek örmény többese a barsilk' alakot mutatja, s amely Theophylaktos Simokattesnél látszólag ugyanolyan t végű formában (Bagaijkx) szerepel, mint a Záfiagroi népnév. Ennek a népnévnek újabban egy tibeti átírását is ismerjük (barsil), amely egy tunhuangi tibeti kéziratban fordul elő (vö. J. BACOT: JournAsiat. 1956: 137—53). Mindezek a nehézségek szorosan összefüggenek a szavirok nyelvének kérdésével is. Ezen a ponton pedig, amint fent már láttuk, szintén korai volna a végleges állásfoglalás. NÉMETH GYULA szerint (HonfKial. 312) mind a baSqyrd, mind pedig a szavárdi névben egy magyar képző, a -d, illetve -di maradt fenn. E mellett a magyarázat mellett lehetne hivatkozni arra, hogy a -di kicsinyítő képző használata régen igen elterjedt volt, úgyhogy talán még az sem különös, ha ebben az esetben egy népnévhez járult a kicsinyítő képző. Másképp oldja meg a szavárd és a magyar Zuardu nevekkel kapcsolatos nehézségeket PAIS DEZSŐ. Szerinte (ScriptRerHung. I, 93) a *savarti névalak (az Anonymusnál előforduló Zuardu névvel együtt) a maga egészében a törökből magyarázható, mégpedig mint egy sap- ~ sab- ~ sav- 'icit, caedit, iter flectit, a via aberrat' tőből való savar igének ugyancsak török -ty: -du (-dy) suffixummal ellátott alakja. Az elmondottak, úgy gondolom, tanulságos képet adtak arról a fáradságos és nehéz munkáról, amelyet őstörténészeink immár három évszázada folytatnak a szavir—szavárd kérdés felderítése terén. Azt hiszem azonban, az is világos lett a fentiekből, hogy végleges eredményekről ezen a téren még nem igen lehet szó, s hogy a további haladás érdekében még igen sok elmélyült részletkutatásra lesz szükség. 85