Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Czeglédy Károly munkásságáról

CZEGLÉDY KÁROLY TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGÁRÓL Czeglédy Károly egyetemi tanulmányait a debreceni egyetemen kezdte meg. Külföldi és magyar ösztöndíjak révén lehetővé vált számára, hogy Belfastban (1934-1935), Utrechtben (1936-Î939) és Bécsben (19401941) a régi sémi nyelvek (héber, arám, szír, asszír-babiloni, ugariti) és az összehasonlító sémi nyelvészet terén széles körű ismereteket szerezzen, s hogy elvégezhesse az arab szakot az utrechti egyetemen. Döntően hatott tudományos pályafutására, hogy egyetemi tanulmányait, most már a törökre és a perzsára is kiterjesztve, az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetem bölcsészeti karán fejezze be. Németh Gyula professzornak a turkológiai és magyar őstörténeti iskolájában fogalmazta meg távlati tudományos tervét, amelyet azóta is, évtizedek fáradságos munkájával igyekszik megvalósítani. A terv elsősorban az eurázsiai steppei övezet népei mongol kor előtti történetének kutatását, történeti földrajzuk, törzsi szervezetük és uralmi rendszerük vizsgálatát foglalja magában. Forrásanyagát alkotják a steppe lakóinak saját írásos és feliratos emlékein kívül a steppével közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állt (bizánci, perzsa, arab, iráni, örmény, török) kultúrnépek történeti és földrajzi feljegyzései, amelyeknek feldolgozásában Czeglédy a szövegkritikai alapon álló filológia sokoldalú módszereit alkalmazza. Már Németh Gyula 1930-ban kiadott nagyhatású őstörténeti műve: A honfoglaló magyarság kialakulása megjelenésével világossá vált, hogy A magyar honfoglalás kútfői c. millenáris kiadvány után őstörténeti forrásainknak új kiadására lenne szükség, amely a magyarsággal korai története során érintkezésbe került népekre vonatkozó „marginális' forrásokat is felölelné. Kmoskó Mihály, a kitűnő szirológus, a kérdéses arab és perzsa források szövegeit sok más szír, arab és perzsa szöveggel együtt összegyűjtötte, elkészítette ezek fordítását bő magyarázatokkal, munkája azonban 1931-ben bekövetkezett halálával hozzáférhetetlen maradt és teljes tartalma csak Czeglédynek 1954-ben közzétett beható, angol nyelvű ismertetésével vált közismertté. Czeglédy Károlynak már 1943-ban, a Ligeti Lajos által szerkesztett útmutató jelentőségű munka, A magyarság őstörténete számára írt fejezetei: A magyar őstörténet mohamedán forrásai, A magyarság Dél-Oroszországban és a Keleten maradt magyar töredékek máig is megőrizték alapvető fontosságukat. Czeglédy tanulmányaiban szembekerült az írásos források sarkalatos problémáival: a IX. századi magyar történelem két főforrásának, Bíborban-született Konstantinosz császár és Dzsajháni horászáni emír magyar vonatkozású tudósításainak ellentéteivel. A válasz, melyet V